Epilógus

Itt az epilógus. Szerintem ez majdnem a legrosszabb rész amit eddig írtam ehhez a történethez, de mégis ez a legjobb változata. Remélem nektek azért tetszeni fog és hagytok nyomot magatok után. Jó olvasást!


*2 évvel később*

Logannal azóta is minden rendben van köztünk. Már két év telt el, de nem volt egy vitánk, vagy összezördülésünk sem. Mindig szóltunk a másiknak, ha valami bajunk volt és megbeszéltük. Épp az ágyamon ültem és olvastam, mikor egy kis koppanás zavarta meg a nyugalmam, majd még egy. Mint kiderült a zajt az ablakomnak ütköző kavics okozta, ezért felálltam és kinyitottam, hogy megnézzem miért történt. Logan térdre ereszkedve nézett fel rám, míg James gitározni kezdett. 

-Melodi, már egy jó ideje együtt vagyunk, és minden tökéletes köztünk, ezt már csak egyetlen egy dologgal lehet űberelni, és szeretném ha ezt megtennénk. Melodi Schmidt, te vagy életem értelme, a borús napom fénye. Hozzám jönnél feleségül?- monológja teljesen meghatott. Annyira aranyos volt tőle ez az egész.

-Igen.- kiabáltam neki, és kifutottam hozzá. Megálltam előtte, felhúzta az ujjamra a gyűrűt, ami mellesleg gyönyörű, felállt és azonnal az ajkaira tapadtam. Ez egy igazán különleges élet kezdete.- Ha már itt tartunk nekem is mondanom kéne valamit.- kezdtem bele elszomorodva.

-Ugye nem azt, hogy terhes vagy?- kérdezett rá ijedt pillantással.

-Persze, hogy nem.- nevettem ki, mire egy értetlen pillantást kaptam.- Sikerült bekerülnöm az egyetemre. Londonba költözöm.- mondtam ki a lesújtó hírt. Nehezen tudtam eldönteni, beadjam-e a jelentkezési lapot, de végül Kendall nyomására beadtam. Azt hittem nem kerülök be, de most választanom kellett a szerelmem és a tanulás között, és én a tanulást választottam, de nem nagy örömmel. 

-Ohh.- adott hangot megdöbbenésének.- Miért nem szóltál előbb?- kérdezte, de cseppet sem számonkérően, inkább szomorkásan. 

-Azt hittem nem vesznek fel, de megtették. Annyira sajnálom, de muszáj tanulnom. Nem akarlak itt hagyni, de a sulit még sem végezhetem el innen.- sírtam el magam.

-Kicsim, ne sírj. Megoldjuk ezt is, mint már annyi mindent.A távolság nem akadály. Hiszen szeretjük egymást, majd sokszor meglátogatlak, vagy én is oda költözöm veled.- ajánlotta fel, de nem szeretném, ha miattam adná fel a munkáját, és ezt neki is megmondtam. 

*További két évvel később*

A reptérről sétáltam ki a bőröndömmel kezemben, amikor megláttam életem értelmét. Megszaporáztam a lépteim és amint eléértem szorosan magamhoz öleltem, de neki ez nem volt elég, ezért azonnal az ajkaimra tapadt.

-Annyira hiányoztál.- dörmögte a nyakamba Logan.- Ígérd meg, hogy többet nem leszünk külön.- kérlelt. Ez neki is olyan szenvedés volt mint nekem. Két éve nem láttam, de a szerelmem iránta semmit sem apadt és ez viszont is igaz.

-Meg se tudnál szabadulni tőlem.- bújtam még jobban hozzá.

*Még egy évvel később*

Megtartottuk az esküvőt, és minden a helyén van. Sosem mertem volna gondolni, hogy ennyire rendben lesz az életem, de mégis így történt. Semmit nem bántam meg, még azt se, hogy Kendall annyira féltett az első időben, mert ha nem így lett volna, lehet most nem itt tartanék. Loganék persze már kiöregedtek, de a barátságuk nem szűnt meg. Minden hétvégén összefutunk az egyik párnál, mert időközben a többi srác is becsajozott. Az életem ennél tökéletesebb nem is lehetne.

Vége

19. rész

Halihó gyerekek! Elérkezett az utolsó rész. Ezen kívül már csak egy epilógus lesz. A rész elég elmebetegre sikeredett, de azért leírhatnátok a véleményeteket, mert nektek csak egy perc, de nekem sokat jelent. Jó olvasást!

A kérdése szíven ütött. Azt hittem hozzám jött, de mégsem, ez nagyon fájt. Szó nélkül szaladtam fel a szobámba és vetődtem sírva az ágyamba. Fogalmam sincs mit akarhat testvéremtől, de az biztos, nélküle nincs miért élnem.- fordult meg a gondolat a fejemben, csak túl gyáva vagyok eldobni magamtól az életet, de fájdalmat okozni nem, ezért egy tűt szúrtam az ujjamba. A fájdalom átjárta a testem, ez nagyon felszabadított, mintha egy csapon folyt volna ki belőlem minden fájdalom. Három szúrás után ráébredtem, nem biztos, hogy jó ötlet az ágyneműm összevérezni, ezért lementem a konyhába és a kőre csöpögtettem a ragadós folyadékot. A hátam nekivetettem a konyhapultnak, és leültem a hideg kőre. Kirázott a hideg. Már egy ideje itt "henyéltem" vérezve mikor a srácok megjelentek az ajtóban.

-Jézusom, te mit csinálsz?- kiáltott fel testvérem.- Azt hittem okosabb vagy annál, hogy fájdalmat okozz magadnak egy fiú miatt.- térdelt mellém, és kivette a kezemből a tűt, majd az ujjamért nyúlt, hogy meg tudja vizsgálni, milyen kárt okoztam magamnak.
-De annyira rossz. Nélküle élni sincs értelme.- törtem ki ismét hisztérikus zokogásba. Logan ledermedve nézte végig a jelenetet. A szemében mintha vívódást véltem volna felfedezni, de végül kisétált az ajtón. Ekkor pedig még erősebbé vált sírógörcsöm. Kendall nem tudott megnyugtatni, ezért mentőt kellett hozzám hívnia. A doki csak adott egy nyugtatót. Szerencsére otthon alhattam ki magam, és reggel mehettem ugyan úgy próbára, annyi különbséggel, hogy volt egy ragtapasz az ujjamon. Nagyon szégyellem magam, mert Logan látta a kiborulásom. Ez eszméletlen ciki. Mit fog most gondolni rólam? 

Akár milyen meglepő, de a próbán nem szóltunk egymáshoz, pedig azt hittem legalább el fog küldeni melegebb éghajlatra, de nem tette. Sőt, a páros táncnál szinte alig ért hozzám, vagy mert félt, vagy (ami valószínűbb) undorodik tőlem. A próba csak nagyon lassan ért véget, pedig szeretek táncolni, de most szívesebben sírtam volna ki magam. Ma kivételesen nem jött át hozzánk senki kajálni, aminek kifejezetten örültem, mert így nyugodtan tudtam gondolkodni a szobámba zárkózva. A csend már szinte kínos volt számomra, pedig egyedül voltam, ezért bekapcsoltam egy szomorú számot a telefonomon. Így már mindjárt jobb volt, de még mindig nem tökéletes. Az csak úgy lehetne, ha magához ölelne. Gondolataimat egy halk kopogás zavarta meg. Az ajtó előtt Kendall állt, hogy megkérjen főzzek valamit, mert neki dolga van.Mivel nem volt jobb dolgom belementem. A konyhába érve viszont nem várt jelenetet pillantottam meg. Egy csaj épp Logan arcát puszilta meg, engem pedig elöntött a féltékenység. Nem lehet igaz, hogy máris tovább lépett, de ezek szerint mégis. Csak átrohantam előttük a nappalin ki az utcára. A srác amint meglátott a nevem kezdte kiabálni és utánam eredt. 

-Állj már meg!- kiabálta és elkapta a karomat. -Miért menekülsz előlem?

-Mert nem szeretném végignézni ahogy tovább lépsz rajtam.- sütöttem le a szemem.

-Miből gondo..- akadt el mondandójában amikor leesett neki.- Figyelj, az nem az aminek gondolod. Az a lány az unokatesóm. Azért volt itt, mert bemutattam Kendallnek, de nekem te tetszel. Lehet, hogy voltak nézeteltéréseink, de megbeszéljük, legalábbis remélem.

-Komolyan?- kérdeztem rá, és reménykedve felpillantottam a szemébe.

-Persze kicsim.- ölelt magához.

-Csak átölelsz?- kérdeztem szomorkodva. Utáltam, hogy ennyire óvatos.

-Igen. Miért? Baj?- érdeklődött az arcomat fürkészve.

-Igen, azt szeretném, ha végre normális lenne a kapcsolatunk. Ha nem úgy tekintenél rám mint egy kis lányra, hanem mint egy nőre. Jó lenne, ha végre normálisan megcsókolnál, vagy akár olyan esetben többet is tennél.- fejtettem ki a véleményem és érzéseim neki.

-Akkor miért nem szóltál előbb?- értetlenkedett mosolyogva, majd letámadta az ajkaimat. Ez a csókja olyan más volt mint az eddigiek. Ez tele volt szenvedéllyel.- Ha tudnád mióta vártam erre, de nem mertem megtenni a miatt a gyökér miatt. Féltem, hogy tolakodónak tartanál, de ezek szerint pont ezzel okoztam fájdalmat. Sajnálom.- fejtette ki miután apró puszikkal elvált tőlem. A monológja megmelengette a szívem. Olyan édes volt.

-Szeretlek.- suttogtam a mellkasához bújva. Ő is viszonozta kijelentésem. Annyira jó volt hallani tőle, egyszerűen zene volt füleimnek. Mivel rengeteg külön töltött időt kellett bepótolnunk elmentünk egy cukrászdába sütizni. Az egész délutánt együtt töltöttük. Voltunk a cukrászdában, és parkokban. Logan odaadta a pulcsiját, mert látta a vacogásomat. Már sötétedett, amikor felajánlotta, hogy haza kísér. Kedves gesztus volt tőle. Az ajtóban kaptam egy szenvedélyes búcsú csókot még, majd elment. Mosolyogva léptem be a házba, ahol Kendall aggódó arca fogadott.

-Hát te meg merre voltál?- érdeklődött az konyha ajtónak támaszkodva.- Aggódtam érted.- hangja szigorú volt, de vonásai másról tanúskodtak.

-Logannel a parkban.- jelentettem ki az ajkam beharapva.

-Látod? Mondtam én, hogy ki fogtok békülni.- mosolyodott el szélesen és szorosan átölelt. Most minden olyan tökéletes. Az életem végre sínen van. 

18. rész

*Melodi szemszöge*

-Mi történt?- kérdezte meg bátyám miközben mellém ült az ágyra. 

-Nem tudom.- suttogtam és megjelentek az első könnycseppek az arcomon.- Csak azt tudom, hogy már három hónapja együtt vagyunk és még nem jutottunk tovább a csóknál. Nagyon szeretem, de olyan mintha ő csak azért lenne velem, mert nem akar megbántani, vagy csak tőled félne. A csókjaink is minimális számúak.- fejtettem ki szívfájdalmam Kendallnek. 

-Nem hiszem, hogy így lenne. Ő nagyon szeret téged.- vont karjaiba, hogy kicsit megnyugtasson. 

-Akkor miért nem mutatja ki? Nem is sejti mennyire fáj ez nekem.- hosszú ideig sírtam Kendall karjaiban. Csak sokára tudott megnyugtatni. Megebédeltünk és én úgy döntöttem kimegyek kicsit a parkba deszkázni, mivel úgyis olyan régen volt rá lehetőségem. Csak egyedül voltam a deszkapályán, ami elég érdekes tekintve az időpontot. Mindenki ilyenkor szokott itt lebzselni. Bár a magány nem zavart, legalább kedvemre próbálgathattam a trükköket amiket ismerek. Már egy fél órája kint voltam, amikor ismerős hangot hallottam meg. Harry volt az.

-Hát téged is látni erre?- kérdezte és mellém gurult a deszkáján.

-Mivel a turnénak vége.- jelentettem ki, és leültem egy padra kicsit megpihenni. Erről nem is beszéltünk többet, a többi dologról annál inkább. Épp egy hatalmas röhögőgörcs közepén jártunk, amikor megpillantottam Logant. Az egész testem megfeszült, és minden jó kedvem elszállt. Minket figyelt, de az arca közömbös volt.

-Jól vagy?- kérdezett rá Haz.

-Nem.- válaszoltam, mire Harry megölelt. Logan pedig csak lassan felénk indult. Ennek nem lesz jó vége, ezért eltávolodtam az engem ölelő sráctól.

-Mi az?- tudakolta a göndör, mire Logan megállt mellette.

-Szerintem az a baja, hogy rajtakaptalak titeket.- hangzott Logan válasza. Ez pedig teljesen összetört és rögtön megindultak a könnyeim.

-Ő legalább egy nap után több szeretetet ad mint te egy hét alatt.- oltottam be.- Ő azt után is rögtön átölelt miután három hónapja nem látott, viszont veled járok/jártam és te nem tudtál normálisan megcsókolni, vagy kimutatni a szereteted.- és itt a vége. A sírás elhatalmasodott rajtam és rögtön futásnak eredtem. Mindkét fiú utánam indult. Őrült hajsza vette kezdetét. Az utolsó emlékem pedig a két srác hangja és a sötétség.

Mindenem fáj. A fertőtlenítő szag csípi az orrom és bántja a szemem a fény. Hol lehetek? Ekkor nyílt ki a kórterem ajtaja és lépett be egy ember.

-Hogy van a kisasszony?- kérdezte miközben a kezében lévő papírokat nézegette.

-Mindenem fáj.- jelentettem ki és köhögnöm kellett, ami hatására elviselhetetlen fájdalom mart a tüdőmbe.- Mi történt?- érdeklődtem és megpróbáltam felülni, de ez sem jött össze. 

-Kérem maradjon fekve. Elütötte egy autó. A barátai hozták be, és mentették meg az életét.- tájékoztatott gépies hangon, mire a hideg is kirázott. 

-Meddig kell itt maradnom?- tettem fel a kérdést, ami most a legjobban foglalkoztatott.

-Még minimum egy hétig.- mondta ki a megsemmisítő választ. Akkor, ott egy világ omlott össze bennem. A sírás elhatalmasodott rajtam és végig folytak az első könnycseppek az arcomon. A doktor illedelmesen távozott és beengedte a látogatóimat. Az egyik a bátyám, a másikra pedig nem számítottam. Ő Logan volt, de őt nem láttam szívesen és ezt közöltem is velük. Tiszteletben tartotta a kérésem és távozott a helyiségből. 

-Jól vagy?- csapott le rögtön Kendall a kérdéssel.

-Lelkileg vagy testileg?- kerülgetett egy újabb sírógörcs. A válasza csak egy bólintás volt, mire mindent kiadtam magamból. A baleset előtt történteket, és a testi fájdalmat is. Egyszóval mindent megbeszéltünk. Megtudtam, hogy két napig voltam eszméletlen és Logan el sem mozdult mellőlem, csak ha muszáj volt, mert magát okolta a történtek miatt. Nem az ő hibája volt, de azért nem bánom, hogy így látja a dolgokat. Szeretem, de már nem bírom ezt a, nem is tudom minek nevezzem ezt. Testvérem csak este ment haza, a látogatási idő lejártával. 

A kórházban töltött idő rémes volt. Végig unatkoztam, csak egy-egy órát lehetett bent Kendall, más meg nem jött. Igaz, én kértem Loggiet, ne jöjjön be hozzám, de azért örültem volna neki, ha ezt megszegi. Keserédes száj ízzel nyugtáztam, hogy ma végre haza mehetek erről a rémes helyről. Kendall jött értem, és vitt haza. A doki szerint még rengeteget kell pihennem, szóval semmi normális torna. Se tánc, se deszka. Mi lesz velem ezek nélkül? Itthon az időt főzőcskézéssel és takarítással töltöm. A négy fiúból három nálunk ebédel minden nap. Mindig várom a negyediket is felbukkanni, de ez sosem következik be. Szerintem már rég túl is lépett rajtam, ezért minden este álomba sírom magam, de ezt senki sem tudja, sőt. Nappal megjátszom a vidámat, de belül megőrülök, szétfeszít a bizonytalanság és a hiányérzet. Ebbe bele fogok őrülni. 

Már eltelt egy pár hét, ezért újra beállhatok táncolni. Már a dokihoz sem kell visszajárnom. Rettegek ettől a naptól, ma újra láthatom életem szerelmét, és az is lehet, hogy ő már utál engem. 

-Sziasztok!- köszöntem hangosan amikor beléptem a táncterembe. Mindenki rám kapta a tekintetét és kedvesen üdvözölt, kivéve egy embert, Logant. Ő egyedül ücsörgött a terem egyik sarkában és valamit firkálgatott egy füzetbe. 

-Azóta csinálja ezt, mióta visszajöttünk.- mondta az egyik táncos, amikor észrevette, kit nézek. Ez kicsit elgondolkoztatott. Lehet, még  nincs túl rajtam? Á, ez lehetetlen.- hessegettem el a bolond gondolatokat. Bemelegítettünk és kezdetét vette a tánc. Nagyon jó volt újra a dalaik ritmusára mozogni. Mint kiderült, mostanában rengeteg lassú számot írtak, ezért lesznek páros táncok is. Már csak Logannak nem volt párja, és még egy csomó lánynak, de csodák csodájára velem osztották be. A gyakorlás alatt rám sem nézett, sőt amint lehetett elengedett. Az arcán semmilyen érzelem nem tükröződött és ez rémesen fájt. A zene véget ért, és szinte ellökött magától, majd amint meghallotta a szünet szót visszarogyott a sarokba, és ismét firkálgatni kezdett a füzetébe. Komolyan mondom ez már beteges, szinte már függő. A próbának hamar vége lett, és három sráccal mentünk hozzánk ebédelni. Megint az én drágám hiányzott a csapatból. Ő csak a srácoknak egy csá-t odavetve elviharzott gyönyörű Ford-jával. Kendall együttérző pillantást vetett felém, de többre nem telt egyik sráctól sem. Előttük megjátszottam a boldog lányt, de ez közel sem volt így. Egész este nálunk voltak, és szórakoztattak minket, de mi Kendallal tudtuk, hogy csak játszom a boldogot és semmi kedvem velük lenni. Olyan kilenc közül mentek haza végül. Ekkor testvérem kikérdezett. Kíváncsi volt mindenre, attól kezdve, hogy beléptem a táncterembe addig amíg ki nem léptem onnan. Kiöntöttem neki a szívem. Elmondtam, hogy egy szót sem szólt és csak akkor ért hozzám, ha muszáj volt, ez nagyon érdekes érzéseket keltett bennem. 

-Komolyan mondom, kiherélem, ha továbbra is bántani fog.- jelentette ki, mire heves tiltakozásba kezdtem, mi szerint ne merje bántani. A kis "vitánkat" a csengő hangja zavarta meg. Testvéremmel versenyezve indultunk ajtót nyitni. Hát mit nem mondjak? Elég érdekesre sikeredett ez a kis akciónk, mert mindketten futottunk és a másikat akartuk leelőzni, ám ez nem jött össze, ezért egyszerre nyitottuk ki az ajtót. Mindketten ledöbbentünk, amikor megláttuk, ki áll az ajtóban. Alig hittem a szememnek, Logan toporgott előttünk. A szája szélét harapdálta, egyik lábáról a másikra helyezte súlyát, és engem figyelt.

-Beszélhetnénk négy szemközt Kendall?- érdeklődött idegesen, a szemét le sem véve rólam.

17. rész

*Logan szemszöge*

Negyed óra telt el, mire Kendall erre jött.

-Mi történt?- térdelt mellém rögtön.

-Csak annyi, hogy egy szánalmas gyökér vagyok, aki egy nap után elveszti élete szerelmét.- szipogtam tovább.

-A síráson kívül nincs benned semmi szánalmas.- próbált vigasztalni.

-Köszi, ez tényleg sokat segít.- gúnyolódtam.

-Inkább próbáld meg visszaszerezni ahelyett, hogy itt bőgsz.- hagyta figyelmen kívül az előbbi mondatomat. -Gyere! Segítek.- jelentette ki és a szobájába indult. Én pedig követtem. Valóban jó ötlete volt. Ezzel tuti sikerül visszahódítanom, legalább is remélem. 

Késő délután indultunk a koncert helyszínére, hogy még egyszer eltudjunk mindent próbálni. Melodi rám sem nézett a próbán. Ez nagyon fájt, de nem szabad most összetörnöm, majd ha este nem sikerül visszahódítanom, bár remélem ez nem következik be. Az emberek már tombolnak kint, pedig még egy óra van a kezdésig. Addig nekünk szünetünk van, de már nem mehetünk sehova. 

-Jól vagy?- jött oda James.

-Szerinted?- kérdeztem vissza.- Életem szerelme elhagyott és nem tehetek ellene semmi, mert igaza van.- temettem arcom a tenyereimbe.

-Majd megbékél. Hidd el rá fog jönni, mennyire sokat jelent neked.- biztatott.

-Veled mi a helyzet?- érdeklődtem.- Sikerült kibékítened Selly-t?- tereltem el a témát, hogy ne érezzem magam még szánalmasabbnak.

-Persze. Elvileg idejön.- mosolyodott el.

-Legalább te boldog vagy.- jelentettem ki.

-Te is az leszel.- ezzel magamra hagyott. Bárcsak igaza lenne, de erre most nem látok sok esélyt. A szünetben végig ugyan ott ültem és figyeltem, ahogyan Melodi hol Jamessel, hol Lossal beszélget és nevetgél. Egy párszor felém pillantott, de csak lesajnálóan nézett rám és ez nagyon rosszul esett, de muszáj túlélnem. Már csak öt perc volt hátra míg el kellett kezdenünk átöltözni, meg belövetni a sérónk, amikor kettesben maradtam az én gyönyörűmmel.

-Nagyon haragszol?- kérdeztem rá, mert már nem bírtam a közénk beállt csendet.

-Csak hagyj békén Henderson!- kérte és ezzel fa képnél hagyott.

A koncert elég lassan telt, pedig mindig nagyon gyorsan elrepül. A táncosok, főleg Melodi nagyon ügyesek voltak. Az utolsó szám következett, azon belül is az én szólóm, amikor a szöveget letojva kezdtem beszélni: "A színpadon tartózkodik egy csodálatos lány, akit sikerült megbántanom egy orbitális hülyeséggel, amit nagyon-nagyon sajnálok. Nem kellett volna kimondanom azt a mondatot. Tudnotok kell, hogy ez a lány mindennél többet jelent nekem. Bármit megtennék, hogy ne haragudjon rám és újra a karjaimban tarthassam. Menthetetlenül bele szerettem ebbe a tökéletes lányba. Melodi kérlek bocsáss meg nekem, mert ha nem teszed abba belehalok. Kérlek..." csuklott el a hangom mondandóm végére. A közönség lélegzett visszafojtva figyelte az eseményeket, de én csak Melodira koncentráltam. Könnyes szemmel hallgatott végig, de nem szakított félbe, és nem mondott semmit, még akkor se amikor végeztem. Hosszú percekig csak nézett és gondolkozott. Mindenki őt figyelte és a reakcióját várta. A szívem hihetetlen tempóban vert. Nagyon féltem, hogy visszautasít, de mégsem ez történt, helyette a karjaimba vetette magát. Szorosan öleltem magamhoz, kivette a kezemből a mikrofont.

-Nem csak te vagy menthetetlen.- beszélt a készülékbe, mire értetlen pillantással ajándékoztam meg.- Szeretlek Logan. Úgy ahogy vagy, de meg kell értened, hogy még újak a sebeim és elég sokszor eszembe jutnak, de megpróbálok elfeledkezni róla és úgy tenni mintha mi sem történt volna, de ígérd meg, hogy segítesz ebben!- kérte.

-Ígérem. -suttogtam.

-Csókot, csókot.- kántálta a közönség. Engedély kérő pillantást vetettem az általam csodált lányra, mire ő csak bólintott. Lassan nyomtam ajkaimat övéi ellen. Lágyan csókolt, mégis teljes odaadással. Érződött, hogy mennyire szeret. Ekkor tudatosult bennem: vele akarom leélni az életemet. A menedzser nem nagyon örült neki, hogy az ő szavaival élve elbasztam az utolsó számot, de hát így járt. A lényeg, hogy a közönség nem bánta és elfogadják Melodit. Számomra ő a legfontosabb. Csak ne találgassanak, hogy milyen sebei frissek, mert arról nem hiszem, hogy nyíltan beszélne. Nem szeretném, hogy ez az aranyos lány újra összetörjön. 

Későn értünk vissza a hotelbe ahonnan reggel indulunk tovább. Melodi azonnal befoglalta a fürdőt és elvégezte az esti teendőit. Egy törölközőben lépett ki a helyiségből, ami eléggé beindította a fantáziámat, de ahelyett, hogy bármit is tettem volna csak gyorsan elmentem lezuhanyozni. Annyira jól állt neki az a falatnyi anyag, de nem akarom megijeszteni, vagy előhozni a rossz emlékeit. Mindennek eljön a maga ideje. Melodit magamhoz ölelve aludtam el. 

Reggel korán keltünk és indultunk a következő turné állomásra. A buszozás rohadt kimerítő volt. Megint egy lakosztályt kaptunk külön szobákkal, mint az összes többi állomáson. A turné hamar elment. Melodival egy vitánk sem volt, sőt az emberek minket tartanak az álom párnak. Legalább is eddig így volt, mert ma valami történt. Egyik pillanatról a másikra történtek a dolgok és már csak arra eszméltem fel, hogy sértő dolgokat vágunk egymás fejéhez. Fogalmam sincs mi lett velünk. Itt állunk a szobájában és kiabálunk egymással.

-Ti meg mi a jó édes istent csináltok?- tört ránk Kendall.- Tőletek hangos az egész ház.- kérdésén én is elgondolkodtam. Annyira szeretem ezt a lányt, de most nagyon felbaszta az agyam, csak mégis mivel?

-Ha ez a tökfej nem kiabálna velem jogtalanul nem lenne semmi.- jelentette ki Melodi. Megnevezése a szívemig mart. Ezt nem bírom tovább. Muszáj lenyugodnom.

-Ez a tökfej már itt sincs.- kiabáltam vele és kiviharzottam a házból.....

16. rész

Gyerekek, nem várok el semmit, de azért egy-két komment jól esne. Ha elolvassátok (már ha van ilyen egyén) hagyjatok nyomot magatok után. Még akkor is, ha az rossz, mert legalább tudnám, hogy miben kéne fejlődnöm. Előre is köszi annak aki ezt megteszi. A történetről előre meg csak annyit, hogy már csak 4 részt tervezek + az epilógust. Jó olvasást!

Mint utólag kiderült Matt volt az, de a fiúk a hangom hallatára mind ott termettetek és lefogták a srácot, elbeszélgettek vele és átadták a rendőrségnek. Végre örökre megszabadultam tőle. Abban viszont biztos vagyok, hogy még egy darabig félni fogok, de hát ilyen az élet. Egyszer fent egyszer lent. Logan nagyon édes volt. El se mozdult mellőlem amíg el nem vitték a rendőrök. Kendallék még nem tudják, hogy mi kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, de észre sem vették rajtunk. Csak annyit tudnak, hogy Logannal sokat beszélgettem és mellettem állt az események leforgása alatt. Este mind elvonultunk a szobánkba, persze Logan hozzám jött, de ez nem tűnhetett fel senkinek, mert mi voltunk az utolsók. A szobám ajtaját kulcsra zártuk magunk után. Elgondolkodva néztem ki az ablakon mikor két kar fonódott a derekam köré. 

-Egész este erre vártam.- duruzsolta a bőrömbe.

-Arra, hogy átölelhess?- hitetlenkedtem.

-Igen. Akár hiszed, akár nem, engem már csak egy érintésed is örömmel tölt el.- vallott szint.- Szeretnéd felvállalni?- kérdezte hosszas hallgatásunkat megtörve.

-Mit?- értetlenkedtem és felé fordultam a karjaim nyaka köré kulcsolva.

-Azt ami köztünk van. Azt szeretnéd ha csak mi ketten tudnánk róla, vagy csak a szűk baráti kör, vagy akár az összes ember aki kicsit is nyomon követi tevékenységünk és életünk?- tudakolta, mire én hosszas gondolkodásba merültem. Mit szólnának hozzám a rajongók? Hiszen annyi nálam sokkal szebb lány van. De bujkálni sem akarok. Habár lehet, hogy Kendall letépi a fejünket a dologért, de az is lehet, hogy nem zavarná, mert megértené, mellette vagyok boldog? Annyi megválaszolatlan kérdés és olyan kevés idő van rá, hogy rendesen átgondoljam.- Ha többet szeretnél gondolkodni rajta, ráérsz holnap is válaszolni.- ajánlotta fel.

-Nem. Nem érdekel ki tudja meg. A lényeg, hogy szeretlek, és ha úgy tartja kedvem a nyílt utcán is átölelhesselek.- fejtetem ki véleményem a dolgok felől.

-Ezt megbeszéltük. Most menjünk aludni. Jó éjt kedvesem!- nyomott puszit a fejem búbjára, miután bemásztunk a takaró alá. Szorosan mellé feküdtem le, ő pedig átölelte a derekam. Annyira jó érzés mellette elaludni.

-Szép álmokat!- suttogtam fél álomban.

Reggel nagy fényre ébredtem. Az óra még csak 5-öt mutatott. A nyakamat szuszogás csiklandozta. Először nem tudtam ki az, de lassan beugrottak az este emlékei, és széles mosoly terült el az arcomon. Szépen lassan megfordultam Logan karjai között. Gyönyörű szemeit szemhéja takarta.

-Ennyire tetszik amit látsz?- kérdezett rá, mire kicsit meglepődtem.

-Hát...- húztam az agyát.- lehetnél jobb is.- incselkedtem vele.

-Na- háborodott fel.- Valld be, hogy tökéletesnek tartasz.- húzott a mellkasára.

-Hát persze, csak ne lennél olyan egoista.- jelentettem ki apró köröket rajzolgatva a mellkasára.

-Csak ismerem a határaim kislány.- kacsintott, mire felnevettem.- Nem viccnek szántam.- durcázott be, mire felemeltem a fejem és számat övé ellen nyomtam. Hirtelen érte e cselekedetem, de hamar reagált. Sajnos Kendall mindig a legrosszabb időpontra időzít, ezért pont most kellett bejönnie szólni, hogy mától folytatódik a turné. Rohadt jó mondhatom. Ráadásul a turné folytatása rengeteg próbát jelent számukra, számomra pedig sok unatkozást. Viszont újra láthatom őket a színpadon, ahol igazán otthon vannak. Nekik ezzel kell foglalkozniuk. Nagyon tehetségesek. Sajnos ma már próbálniuk is kell, pedig még kibírnék így pár napot.

Hamar elkészültem, mivel én is velük megyek a tánc próbára. Egy leggingset, egy laza fekete felsőt, a swag feliratos baseballsapkám és a fekete conversem vettem fel. Hajam csak kifésültem, és hagytam hullámosan a vállamra hullani, gondoltam a sapka miatt úgyis mindegy. 

-Gyönyörű vagy.- dicsért Logan amikor meglátott. Én csak megöleltem és elindultunk a táncterembe. A srácok a belüket is kitáncolták, legalábbis próbálkoztak a tánc részével, de a koreográfusnak sehogy sem tetszett amit csináltak. Mondjuk azt be kell vallani, tényleg nem voltak a legügyesebbek, de ilyen az élet. Egy hónapot hagytak ki. Amikor már ezredszerre próbálták a terpesz kereszt, forgást és nem ment nekik, már én is kiakadtam és magam mutattam be mit kéne tenniük, mert egy kicsit fárasztott már, hogy ennyire nem megy nekik. A koreográfus Ally persze rögtön mondta, hogy táncolnom kéne és beszélt is a főnökkel és bekerültem a táncosok közé. Na ott már nem untam az agyam. Nagyon jó volt kicsit átmozgatni magam. A táncosok is kedvesek és mindenben segítenek. Este már én is fellépek velük, ezért szükségem is volt rá. Röpke 5 óra alatt elsajátítottam minden táncot. Elfáradtam, de a java majd este jön. Remélem menni fog.

-Nagyon ügyes voltál szépségem.- mondta Logan a lakosztályba belépve.

-Valóban?- kérdeztem rá.

-Hát nálam mindenképp ügyesebb voltál.- ölelt szorosan magához.

-Köszönöm. Ez igazán kedves tőled.- pusziltam meg.

-Gyerekek szobára!- kiabált Carlos.

-Azt meg ne próbáljátok!- szólt rögtön Kendall.

-Nyugi tesó, majd este amikor már alszol.- kacsintott Logan én pedig mellkason ütöttem és beszaladtam a szobámba. Már csak ez hiányzott. Zokogva borultam az ágyamba.

*Logan szemszöge*

Ezt most nagyon elcsesztem, pedig csak viccnek szántam. Úgy tűnt Melodi már túllépett a történteken, de úgy látszik mégsem. Nagyon röstellem magam.

-Megyek és megnézem.- mondta Kendall, de megállítottam.

-Hagyd! Majd én beszélek vele. Már, ha hajlandó velem szóba állni ez után a parasztságom után.

Ő csak egy rendbent elmormolt és vissza ült a kanapéra. Azonnal Melodi szobája felé vettem az irányt.

-Kicsim!- szólítottam meg az ajtón kívülről, mert kizárt.- Sajnálom. Tapintatlan voltam. Kérlek beszéljük meg! Ígérem többet ilyen nem fordul elő, csak bocsáss meg! Egy orbitális paraszt vagyok, de ennek a parasztnak szüksége van rád. Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek szépségem. Tiszta szívemből.- fejeztem be a monológom. Az ajtó túloldaláról csak szipogás hallatszott. Hosszú ideig nem érkezett válasz.- Kérlek szerelmem, beszéljük meg!- próbálkoztam ismét.

-Csak hagyj békén.- kiabálta, és ez a szívemig mart. Lerogytam a földre és sírásban törtem ki. Igaz, hogy nem férfias, de nem érdekelt. Elvesztettem, őt, aki a világot jelentette számomra.....

15.rész

Melodi szemszöge

-Hogy képzeltétek ezt? Melodi csalódtam benned. Azt hittem ennél jobb vagy. És te Logan? Hogy képzeled, hogy csak úgy a húgommal alszol és még ki tudja mit csináltok?

-Nyugodj meg!- állította le Melodi.- Én kértem, hogy maradjon, mert féltem egyedül.

-Akkor miért nem engem kértél, hogy veled legyek?- enyhült meg kissé. A beszélgetésünk alatt Logan kiosont a szobából, bár jobban szerettem volna, ha marad beszélgetni. Úgy érzem, csak benne bízhatok. Csak ő hallgat meg normálisan csendben. A többiek tuti félbeszakítanának és rossz dolgokat gondolnának rólam. Szerencsére Kendall hamar felfogta, hogy nem szeretnék vele tárgyalni. Lehet, hogy bántja az elutasító viselkedésem vele szemben, de nem tehetek róla. Úgy érzem nem bízhatok benne. Egész nap a szobámban ücsörögtem és szerencsére senki sem zavart, csak Logan hozott be ebédet. Hálás is vagyok neki ezért. Kicsit beszéltünk is, de nem volt sok értelme. Most viszont megőrülök ettől a helytől, ezért kimentem a teraszra. Meglepetésemre ott találtam Logant és csak őt. Csak csendben ácsorogtunk egymás mellett és ez olyan megnyugtató. A közelében biztonságban érzem magam. 

-Mi tetszik ennyire?- kérdezte. Észre se vettem, hogy bámulom. Ez gáz.

-Mi? Öhm..... Semmi?- tudakoltam én is, mire ő felnevetett.

-Szinte megettél a szemeddel. Szerintem azért csak nem lehetek annyira rémes, hogy azért nézz, ebből gondolom, hogy tetszik amit látsz.- fejtette ki, mire rajtam volt a sor, hogy felnevessek. -Nem viccnek szántam.- durcizott be.

-Na, nem úgy gondoltam, csak olyan viccesen adtad elő, mintha még te sem hitted volna el.

Megint csendbe burkolóztunk, de nem abba a kínos fajtába, hanem a megnyugtatóba. 

-Lehet egy kérésem?- tudakoltam halkan attól félve, meg sem hallotta, de ő mégis biztatóan bólintott.- Ott aludnál ma is velem?

-Ha attól nyugodtabban alszol.- jelentette ki túl hamar ahhoz, hogy azt higgyem nem jelent neki semmit, de az sem zavarna, ha belém zúgott volna, talán azért, mert egy kicsit tetszik, de ez most mindegy. A lényeg, hogy vele lehessek.

-Köszönöm. Ez nagyon sokat jelent nekem...... Mármint, hogy ennyire kedves vagy velem.- javítottam ki magam. Ő csak csendben elmosolyodott.

-Valamit tudnod kell. -sóhajtott nagyot, de nem tudta elmondani, hogy mit szeretne, mert Kendall zavart meg minket. Azt akarta tudni, hogy ma éjjel vigyázzon-e rám, de visszautasítottam azzal az indokkal, hogy Logan már megígérte, hogy velem alszik a biztonságom érdekében. Amint befejeztem mondandóm a konyhába siettem egy kakaóért és utána ismét a szobámba zárkóztam. Logan nem sokkal később kopogtatott az ajtómon. Csak kiabáltam neki az engedélyt a befáradásra. Az ajtónak háttal ültem az ablak párkányban. A fiú szó nélkül lépett a helységbe és ült mellém. 

-Sajnálom.- kezdett bele, de megszakítottam egy mit kérdéssel amire a válasza nem kicsit döbbentett meg.- Azt, hogy nem mondtam el előbb mennyire is szeretlek, hogy többet jelentesz nekem mint akár ki más, egy gyönyörű, csodálatos lány vagy, aki teljesen belopta magát a szívembe. Nem is tudhatod mennyire. Sajnálom, hogy ilyen körülmények közt kellett elmondanom.- fejezte be mondandóját. Elvesztem abban a gyönyörű barna szem párban, ahogy belenéztem és csak szín tiszta őszinteséget és szeretetet láttam. Nem tudtam megszólalni, de tudtam jobbat, ami helyettesít minden szót. Lassan közelítettem fejemmel az övé felé, karommal körbefontam a nyakát és számat az övé ellen nyomtam.  Logan pár másodpercig lefagyva ült, de miután rájött miért is teszem karjait a testem köré fonta védelmezően és onnantól kezdve nem volt megállás. A pillangóim életre keltek, az érzés felemelő volt, mintha semmi gond nem lenne a világon és csak ő volt nekem. Minden mást elfelejtettem. 

-Ez akkor most azt jelenti, hogy én is bejövök neked?- mosolyodott el a számra suttogva kérdését, mikor levegő hiányban elváltunk.

-Attól a pillanattól kezdve, amikor először megláttalak.- vallottam szint. Ő csak puszit nyomott a számra és szorosan magához ölelt, én meg fejemet a vállára hajtottam. Órákig ücsörögtünk így. Annyira megnyugtat a közelsége, mint senki másé. 

Reggel az ágyamban ébredtem Logan karjai között. Nem is emlékszem, hogyan keveredtünk ide az ablak párkányból. Szépen óvatosan lefejtettem magamról a karjait és kiosontam a fürdőbe. A tükörbe nézve végre nem egy összetört, gyenge, hanem egy erős, boldog lány nézett vissza rám. Igen. Bátran ki merem jelenteni, hogy hosszú ideje ez volt a legjobb éjszakám. Gyorsan lehámoztam magamról a pizsamaként használt XXL-es felsőt és sortot, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam a meleg víz alatt mielőtt megfürödtem, de végül 30 perc alatt végeztem a tevékenységgel. Egy törölközőt tekertem a testem köré és kifésültem a hajam. Végül a fogamat is megmostam. Lehajoltam a csaphoz közel kiöblíteni a számat, de mikor felegyenesedtem a tükörben megláttam egy árnyat mire felsikítottam....

14. rész

Egy dohos szobában ébredtem megkötözve. Hihetetlen mennyire szorosan, már alig van vér keringésem.
-Felkeltél kicsim?- kérdezte a szőke fiú. Hangjára újra feltörtek belőlem az emlékek, ennek hatására pedig könnyek folytak végig az arcomon. -Mi baj édesem?- ült mellém és szorosan magához ölelt.
-Oldozz el!- kértem. -Bármit megteszek csak engedj el.- könyörögtem továbbra is sírva.
-Ne dobálózz a bármi szóval. Te is tudod, hogy semmit nem tennél nekem, de mivel olyan szép napokat töltöttünk együtt segítek rajtad.- oldozott el és azonnal fölém is kerekedett mind a két kezem a fejem melléfogva.
-Mit akarsz tőlem?-tettem fel nyugodtabban a kérdést.
-Beváltani az ígéretem.- kacsintott.- Az az keményen a magamévá tenni.
-Undorító vagy.- próbáltam szabadulni, ám erre semmi esélyem nem volt. A szobát betöltötte Matt jellegzetes illata amit régen annyira szerettem. Elkezdte csókolgatni a nyakam, de én el akartam tolni magamtól.
-Minnél készségesebb vagy annál hamarabb szabadulsz kicsim.- szívta meg durván a nyakam, aminek hatására felnyögtem.- Látod, hogy tudod élvezni.- duruzsolta a bőrömbe, majd folytatta a véraláfutás okozást. Nagyon fájt, de nem tudtam mit tenni, csak csendesen sírtam. Már minden reményem elszállt amikor kopogást hallottam. Matt felállt és engem is magával rántott. A hátam mögé szorította a kezem és kinyitotta az ajtót. 
-Oh. Valamit megzavartam?- kérdezte az ajtóban álló srác.
-Igen. Mit akarsz?- kérdezte Matt.
-Hoztam a cuccot amit kértél.- adott neki egy táskát.- Meg van egy kis gond.
-Megint mit csesztetek el idióták?- horkant fel megszorítva a kezemet.
-Aby nem akar dolgozni.- nyögte ki nehezen.
-A megzabolázhatatlan kurvám?- töprengett.- Küld ide majd segítek rajta, hogy könnyen csinálja.
-Igen is.- ment el a srác.
-Hol is tartottunk? Ja igen. Vetkőzz!- parancsolt rám. Mivel látta, hogy nem mozdulok megindult felém én meg hátrálni kezdtem egyenesen neki a falnak ahol szerencsétlenségemre láncok hevertek. Kikötötte a kezeimet és ott hagyott.

*Logan szemszöge*

Hol lehet ez a lány? Már rég vége a koncertnek és sehol nem találom. Úgy aggódok érte. Ha valami baja történik én azt nem bírom ki.
- Héj? Jól vagy?- kérdezi James amikor látja, hogy idegesen rohangálok minden felé.
- Nem. Sehol sem találom Melodit.- mondtam el neki az aggodalmam okát. Megint megpróbáltam felhívni, de esélytelen. Ki van kapcsolva.

- Nyugi, megtaláljuk. Csak nem nyelte el a föld. Merre láttad utoljára??- érdeklődött, hogy tudjon segíteni.
- Az öltöző fele. Menjünk.- indultunk futva az említett hely felé. Sajnos arra sem találtuk meg. Merre lehet ez a lány? Ah kikészít, már csak a tudat is, hogy valami baja lehet.
- Hát ti?- kérdezte Kendall amikor meglátta, hogy a falba csaptam. Neki mit mondjunk? Ha elmondjuk az igazat, akkor teljesen összeomlik. Csak Melodi maradt neki.
- Ülj le!- kérte James és a kanapé felé mutatott ami a helységben található. Azt hittem ennyire nem fog kiborulni amikor megtudja a hírt. Rosszabb volt mint egy kisgyerek. Hisztizett, magát okolta a történtekért és még sírt is. Alig tudtuk lenyugtatni. Azóta két nap telt el. Nem eszik semmit, egy folytában a rendőröket hívogatja, vagy a telefonját figyeli hívás reményében, hogy megtalálták, de nem. Nagyon ijesztő a látvány. A fiúkkal nagyon aggódunk érte és húgáért is. A koncerteket lemondtuk amíg elő nem kerül a lány, de sajnos erre most nem sok esély van.

Egy hét telt el Melodi eltűnése óta és semmi hírünk róla. A rendőrök fel akarják adni a keresést, de Kendall ezt nem akarja hagyni. Egyre rosszabb az állapota, rengeteget fogyott. Épp a hotel szobában ücsörögtünk amikor valaki kopogtatott az ajtón. Kendall azonnal oda szaladt és beengedte az illetőt. Nagyon meglepődtünk amikor megláttuk a rémes kinézetű lányt. Csak lépett egyet befelé és össze is esett. Azonnal mentőt hívtunk. A lány bekerült a kórházba. Az orvos szerint szerencséje volt. Ha korábban ájult volna el, akkor akár meg is halhatott volna. 

Három napja tért vissza Melodi. Nem volt hajlandó a történtekről beszélni, sőt, nagyon semmiről sem beszél magától. Ha kérdezzük jobb esetben válaszol és ennyi. Nem tudom hol lehetett, de annyit sikerült kiszednem belőle, hogy egy srác tartotta fogva. Most is éppen az erkélyen ücsörög egyedül. Meglepődött amikor egy bögrét tartottam felé, de elfogadta. Lassan kortyolt a forró kakaóba. Mostanában eléggé rászokott, de legalább már hajlandó valamit enni és inni. Az első nap még azt sem akart. Gyakran vannak rémálmai, de ez a traumának köszönhető. Mellette állok és ezért Kendall is nagyon hálás. Aggódik érte, de megérti, hogy benne annyira nem bízik meg mint bennem. Úgy gondolja, csak idő kell neki. A lány pszihológusról hallani sem akar.

-Nem fázol?- kérdezem kedvesen, lágy hangon.

-Nem.- felel tömören. 

-Éhes vagy?- érdeklődöm újra a hasa korgása után, ami megmosolyogtatott egy kicsit.

-Nem.- tagadja.

-Figyelj!- kezdem finoman.- Enned kell. Nem tudom, hogy mit éltél át, de meg kell próbálnod elfelejteni. Ha nem sikerül soha többé nem leszel boldog. Szerintem te sem akarod ezt, csak még nagyon friss az élmény, de idővel beletörődsz majd, ha el nem is felejted.

-Logan.- szólít meg amikor elakarok menni.

-Igen?- nézek rá bizakodva.

-Segítesz feldolgozni??- tudakolja most ő. Lassan bólintok és vissza dőlök mellé a korlátnak.- Az az állat aki elrabolt az egyik régi ismerősünk Kendallel, pontosabban a volt barátom.- áll meg egy pillanatra.

-Ha nem akarod elmondani nem muszáj.

-De!- ellenkezik. -Ha nem most teszem később kell és akkor is ennyire fog fájni.- jelentette ki, majd folytatta.- Amikor kidobtam megesküdött, hogy még fogom látni és...- csuklott el a hangja, de egy pillanat múlva összeszedte magát.- És keményen meg fog dugni. Valójában ez volt annak is az oka, hogy kidobtam. Minden áron meg akart dönteni, de én még nem éreztem késznek magam rá. Egy ideje már kaptam fenyegetéseket, mint te is tudod, de a koncert után berántott egy öltözőbe. Akkor vitt magával. Megkötözött és mint ígérte próbálkozott megerőszakolni, de okosabb voltam nála és valahogy sikerült megszöknöm, de úgy félek. Mi van, ha nem adta fel? Én ezt még egyszer nem bírnám ki. Egyszerűen undorodom tőle.- fejezte be.

-Mondanám, hogy vigyázok rád, de a nap 24 órájában nem tudok melletted lenni, viszont azt nem fogom hagyni, hogy egyedül legyél.- jelentem ki.

-Köszönöm.- ölelt szorosan magához, amin kicsit meglepődtem, de viszonoztam. Magamba szívtam oly jellegzetes illatát. Ez annyira ő.-Köszönöm, hogy meghallgattál és, hogy próbálsz vigyázni rám.

-Ne köszönd! Ez természetes. Erre valók a barátok.- fájt kimondani a szót, de tudtam, hogy ez a helyes.- Gyere! Csináljunk valami kaját.- húztam magam után a konyhába. Palacsintát csináltunk. Végre ő is mosolygott. Úgy tűnt kicsit megfeledkezett mindenről és igazán boldog. Kendall meg is köszönte, mert egész este ilyen volt.

-Ne!- hallottam egy sikítást. Nem hiszem el. Megint rémálma van. Óvatosan osontam be hozzá és finoman végig simítottam meggyötört arcán. 

-Jól vagy?- kérdeztem amikor rám emelte csodás tekintetét.

-Igen, csak rosszat álmodtam. Köszi, hogy felébresztettél. - hálálkodott.

-Nincs mit.- indultam meg az ajtó felé, de megragadta a csuklóm ezért kérdőn néztem vissza rá. 

-Maradj itt. Nem akarok egyedül lenni.- szinte könyörgött.

-Rendben.- adtam be a derekam.- Majd a kanapén alszom.

-Ne! Aludj itt mellettem!- húzott vissza.

-Biztos ezt szeretnéd?- érdeklődtem, hogy megbizonyosodjak róla.

-Igen. Csak had bújjak hozzád.- kért mire én csak átöleltem. Magamban mosolyogtam, hogy az általam csodált lánnyal alhatok. Az éjszaka további része nyugodtan telt. Nem volt több rémálma. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy túl sokáig aludtam magamhoz közel tartva a lányt, ezért reggel, inkább délelőtt Kendall jött be, hogy megnézze minden rendben van-e, de meglátott minket egymás karjaiban és a lány a kiabálására ébredt...........

13. rész

*Melodi szemszöge:*

Csak fekszem az ágyon és sírok. A telefonom csörgése zavart meg. Anyu keresett:
-Szia Melodi. Hogy vagy?- kérdezte vidáman.
-Szia. Köszi, jól. Te?- próbáltam vidám hangon mondani.
-Remekül. John megkérte a kezem.- újságolta.
-Ez remek.- mondtam mű vidámsággal. Sose bírtam Johnt. Még szerencse, hogy évente egyszer karácsonykor kell csak elviselnem.- Megyek mosogatni.- hazudtam, mert semmi kedvem nem volt hallgatni ahogy anyu a leánykérésről álmodozik.- Szia.
-Szia. Vigyáz magad.....- az utolsó szótagot nem hallottam, mert lecsaptam. Lementem Kendallhez.
-Mi a baj?- kérdezte amikor megpillantott.
-Anya.- válaszoltam.
-Valami baja esett?- Letette a kést és leült.
-Nem, dehogy, csak Johnal eljegyezték egymást.- követtem a példáját.
-De hát ez remek.
Megint meg csörrent a telóm. "James" villogott a kijelzőn. Felvettem.
-Halló.- szóltam bele mélyebb hangon, hogy átverjem.
-Kivel beszélek?- tette fel a leglényegesebb kérdést.
-Velem.- alig tudtam visszafolytani a nevetést.
-Egy nevet kérek!- kezdett ideges lenni.
-Rex.
-Ez egy állat név!!- ordított magából kikelve.- Maga elmebeteg!! Hol van Melodi?!
-Kösz.- erőltettem magamra szomorúságot. pedig viccesnek tartottam a történteket.
-Te voltál az?- döbbent le.- Csak bocsánatot szerettem volna kérni. Bunkó voltam. Mint most. Sajnálom mind kettőt.
-Felejtsük el!- mondtam vidáman.
-Benne vagyok.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd 9-kor mentünk aludni. Korán lesz az a négy óra.Reggel pontban négykor megcsörrent a telefonom. Álmosan másztam ki az ágyból és csoszogtam be a fürdőbe ahol egy üzenet várt: 

" Jó reggelt kis lány! Remélem nem felejtettél el. Még a hosszú utazásoddal sem menekülsz meg előlem."

Nagyon megijedtem. MI van ha most is figyel? Nem. Nem szabad ilyenekre gondolnod Melodi!- figyelmeztettem magam. Lezuhanyoztam, megmostam, megszárítottam a hajam és felvettem a melegre való tekintettel egy fekete rövid nadrágot és egy polot, a fejemre tettem a napszemüvegem és már indultam is le a konyhába valami harapni való után nézni. Lent finom meleg gofri várt amit jóízűen el is fogyasztottam. Kis idő múlva megjöttek a fiúk és Bell is. Logan segített lecipelni a bőröndjeimet a szobámból és már útnak is indultunk a turné busszal. Mindenki elfoglalt egy ágyat. Kimentünk a közös részre és leültünk a kanapéra. Mivel nagyon fáradtak voltunk (a korai kelés miatt) mindenkinek sikerült elaludnia.

 Amikor felébredtem James vállának dőlve feküdtem. Csak ő volt ébren. Ahogy végignéztem a többieken beugrott egy ötlet amiben James készségesen segített. Kiosontunk a konyha részre és összeszedtünk mindenféle cuccot pl tejszín habot, mézet és még hasonló ragacsos dolgokat. Visszamentünk a nappaliba és nekiálltunk tervünk megvalósításának. Első körben Carlost bezártuk egy szekrénybe ahol kényelmesen elfért. A többieket (Bell kivételével) kidekoráltuk. Logan sminket kapott, Kendall pedig mézes tejszín habos maszkot. Így annyira aranyosak voltak. Mindent elpakoltunk majd James elkiáltotta magát:

-Ebéd!

Ekkor mindenki felébredt és rögtön rohantak le a buszról (ami időközben megállt egy tömött parkolóban. Los kiabált a szekrényből a fiúk meg égtek kint mi meg Bellel jót röhögtünk rajtuk. Amikor rájöttek, hogy rajtuk nevet mindenki visszamásztak a buszba és kérdőre vontak minket, persze mi egyetlen egy értelmes mondatot nem bírtunk kinyögni a nevetéstől. 

-Nem mi voltunk.- mondtam már kicsit megnyugodva. 

-Mi ez a hang?- kérdezett rá Loggie.

-Los a szekrényből.- válaszolta James majd kiengedte onnan. 

-Ez nem volt vicces mondák mind hárman egyszerre.

-Valljátok be, hogy az volt, csak az nem tetszik nektek, hogy veletek történt.- mondat Bell.

-Jó, lehet, hogy igazad van.- nevettek már ők is. Loggie és Kendall elment megmosakodni míg (én meg James) elmentünk kajáért. Egy közeli étteremből rendeltünk elvitelre. Gyorsan megkaptuk a kaját és már indultunk is vissza. Mindenki örömmel fogott neki a pizzájának. Nem koszítottunk tányérokat, sem evőeszközöket. A nap további része utazással telt.

Este már volt fellépésük a srácoknak ezért arra készülődtünk. Bell egy zöld felsőt és egy szürke nadrágot vett fel, míg én egy fekete nadrágot egy fekete mintás felsővel. Indulás előtt még belenéztem a táskámba amiben egy cetli hevert. "Figyellek"- volt a papírra írva. Megpróbáltam nem foglalkozni vele. Magamra erőltettem egy mosolyt és már indultunk is.

A koncert szuper volt. Nagyon jól énekelnek a srácok. Minden jelen lévő velük énekelt. Remek volt a hangulat. A közönség kétszer tapsolta vissza őket. Amint végeztek mi is hátra mentünk az öltözőjükbe, vagyis én csak akartam, mert valaki berántott egy sötét szobába. 

-Szia kislány! Hiányoztam?- kérdezte undorító hangon.

-Annyira mint egy torok gyulladás.- válaszoltam neki, de ekkor megszorította a csuklóm. A félelem szétáradt a testemben. Nem tudtam mihez kezdjek, csak a remény élt bennem, hogy valaki megtalál minket és végre örökre elűzi ezt az idiótát. 

-Ajjaj. Nem szabad ilyeneket mondanod, mert még a végén változtatok a terveimen veled kapcsolatban.- szagolt a hajamba.

-Ki vagy és miért csinálod ezt?- hangom halkan csengett, annyira, hogy féltem meg se hallja.

-Csak egy régi ismerősöd aki beváltja az ígéretét.- minden lepörgött a szemem előtt a nap amikor az a bizonyos eset történt. Amikor még jóban voltunk, amikor már kezdtek elfajulni a dolgok, az igére, egyszóval minden.

-Matt.- csúszott ki a számon a régen oly kedvelt személy neve.

-Pontosan.- nevetett fel.- Emlékszel mit ígértem cica?

-Sajnos igen.- próbáltam kiszabadulni a szorításából, de ez lehetetlennek bizonyult.

-Ne próbálkozz szívem. Nem fog sikerülni. Nem lesz olyan szerencséd mint akkor.- csókolt a nyakamba.

-Undorodom tőled fogd már fel!- kiáltottam rá, de ez cseppet sem zavarta.

-Itt aztán kiabálhatsz. Hang szigetelt a szoba kicsim.- mondta ki a régen annyira szeretett becenevem.

-Hagyj békén! Azt az időszakot már lezártam.- próbáltam továbbra is menekülni.

-Ugyan már kicsim. Még mindig szeretsz. Te magad mondtad még nem is olyan régen.

-Az két éve volt Matt. Már nem érzek semmit. Engedj el!- próbáltam kedvesebben kérni hátha úgy elenged.

-A szemed nem ezt mondja.- fordult velem szembe.

-Engedj el Matt.- már zokogva kértem.

-Sírj csak attól még izgalmasabb.- kacsintott.

-Kérlek!- halt el a hangom és minden elsötétült......

12. rész

*Kendall szemszöge:*

Egy hatalmas puffanást hallottam, ezért kirohantam az előszobába. Melodi feküdt a földön. Rögtön hívtam a mentőket. Gyorsan ide értek. Bevitték a kórházba.Nagyon aggódom érte. A doki szerint keveset ivott és ezért ájult el. Kap infúziót. Olyan rossz így látni. Írtam SMS-t Bellnek és a srácoknak. Mindenki bejött. Kis idő múlva Melodi kinyitotta a szemét.
-Mi...Mi.. történt?- kérdezte kómásan.
-Elájultál.- válaszoltam. Los szólt egy orvosnak aki megvizsgálta Melodit. Minden rendben van vele. Haza mehet.

*Melodi szemszöge:*

Pár nap telt el azóta, hogy elájultam. Az év záró nagyon unalmas volt. Mint mindig kitűnő lettem. Beszéltem anyuval és apuval is. Idáig unalmas a nyár. Minden nap gyakorlom a dobon. Jamesel utoljára a kórházban beszéltem. Épp gyakoroltam amikor Kendall benyitott a szobába. Nem tudtam mit szeretne.
-Egy fontos hírem van.- közölte. Nem voltam biztos, hogy hallani akarom.- Turnézni megyünk.-mondta ki a szavakat.
-Ez engem miben érint?- kérdeztem.
-Velünk jössz a világ turnéra.- mosolygott.
-Mennyi időről lenne szó?- pillantottam rá kérdőn.
-Két hónap.- Nem is hangzik rosszul. Két hónap a srácokkal.
-Mikor indulunk?- tettem le a dobverőket.
-Holnap reggel ötkor. Hagylak pakolni.- ezzel ki ment a szobából. Szólhatott volna előbb is, de mindegy. Gyorsan összepakoltam két bőröndnyi cuccot. Lementem. A konyhában a srácok dumáltak. James amikor megpillantott elfordult.
-Sziasztok.- köszöntem amikor közéjük értem. James felállt, oda súgott valamit Kendallnek majd elment. Rám se nézett.
-Mi baja velem?- kérdeztem és leültem egy székre.
-Mi se tudjuk.- szólalt meg Los. Ez elszomorított.
-Na ezt nem.- mondta Logan és felsegített a székről. Maga után húzott a kertbe és kezembe adta a deszkám.
-Gyere utánam!- mondta majd felpattant a sajátjára és elindultunk. Nem tudtam merre megyünk, mert ezen a környéken még nem jártam. Megálltunk egy ház előtt. Logan becsengetett. Amikor meglátott az ajtó nyitó rögtön becsapta az ajtót. Hirtelen folyni kezdtek a könnyeim. Logan szorosan átölelt. 

Nem értettem miért utál ennyire James. A kórházban még kedves volt velem, de most rám se néz.

*Logan szemszöge:*

Melodi sírni kezdett. Azonnal átöleltem. Úgy éreztem az életem árán is meg kell védenem. Nem értettem ezt az érzést. Próbáltam megnyugtatni, de nem sikerült. Haza kísértem. Amikor hozzájuk értünk már nem sírt, de látszott rajta, hogy nincs jó kedve. Annyira bántott, hogy "miattam" sírt. Amikor elköszöntünk egymástól, megint James felé vettem az irányt.

*Jamesnél:*

-Szia haver.- üdvözöltem amikor kinyitotta az ajtót.
-Csá.- köszönt vissza kedvetlenül.
-Miért utáltad meg Melodit?- kérdeztem nem titkolva érkezésem okát. Bementünk a konyhába.
-Nem utálom csak...-hallgatott el.
-Csak?- leültem egy székre.
-Csak szétmentünk Selenával és nem akarom, hogy ő is belém szeressen. Nem szeretném összetörni az ő  szívét is.- megpucolt egy narancsot.- Kérsz?
-Nem köszi.- ráztam a fejem.- Bele szerettél Melodiba?
-Nem.- mondta határozottan és bekapott egy gerezd gyümölcsöt. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet.
-Te?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-...............

11. rész

*Kendall szemszöge*

Korán haza értem. Felmentem Melodi szobájába, hogy köszönjek neki. Amikor beléptem épp Jamesel smárolt az ágyon fekve. Nem tudom mi lett volna, ha nem zavarom meg őket. Teljesen elborult az agyam. Ők már a szoba két külön sarkában álltak.
-James hogy merted megcsókolni?- kérdeztem kiabálva.
-Ő kapott le.- mondta védekezően.
-Aha persze. Hogy van képed hazudni is?!-ökölbe szorítottam a kezem.
-Nem hazudok.- emelte fel a  kezét ezzel mutatva, hogy megesküszik rá.
-Te voltál felül ember!- ordítottam mint egy őrült.
-Kendall, kérlek hagyd!- szólt közbe Melodi, de nem figyeltem rá. Behúztam egyet Jamesnek.
-Kendall, nyugodj már meg!- ordított Melodi. Felsegítette Jamest aki az ütés erejétől a földre esett.- Menj innen! Nem csináltunk semmi rosszat, csak élvezzük az életet!- folytatta a kiabálást.
-Nem megyek innen sehova. James az aki most lelép.- jelentettem ki majd az ajtóra mutattam. James köszönés képpen átölelte Melodit majd elment. Melodi elindult le.
-Hova mész?- kérdeztem.
-A parkba deszkázni.- válaszolt flegmán.
-Ne bunkózz!- szóltam rá.- Nem mehetsz, mert szobafogságban vagy.
-Nem parancsolsz  nekem.- mondta majd elment. Mekkora egy állat vagyok.

* Melodi szemszöge:*

Kendall nagyon felhúzott. Hogy volt képes bántani a haverját? Lassan gurultam a deszkával miközben írtam Jamesnek egy SMS-t:

"Minden rendben? Jól vagy? Vérzik még az orrod? Sajnálom, hogy miattam sérültél meg."

A könnyeimmel küszködtem miközben haladtam. Kiabálást hallottam. A hang irányába fordultam. Harry kiabált nekem:
-Szia Melodi.- köszönt.- Nem szobafogságban vagy?
-Szia.- köszöntem vissza elhaló hangon.- De, csak leléptem.
-Mi a baj?- kérdezte aggódva. Leültünk egy padra.
-Jamesel voltam otthon. Véletlen lekaptam. Az ágyon fekve smároltunk amikor benyitott Kendall. Kiabált egy sort majd behúzott Jamesnek. Haza is küldte én meg leléptem.- Miközben meséltem kigurult egy könnycsepp a szememből. Harry letörölte.
-Értem. Meghívhatlak egy fagyira?- kérdezte reménykedő pillantással.
-Este nyolckor?- néztem rá értetlenül.
-Persze. Miért ne?- felsegített a padról. Elgurultunk egy fagyizóba. Ő csokisat én sárgadinnyéset ettem. 11-ig deszkáztunk. Mivel fáztam oda adta a pulcsiját. Kedves volt tőle. Elköszöntünk majd haza mentünk. Szerencsére Kendall aludt a kanapén. Felmentem a szobámba. Gyorsan átöltöztem majd lefeküdtem aludni. Reggel 10-kor keltem. Szerencsére ma se kell suliba mennem. Lezuhanyoztam. Felvettem  egy fekete legginszt és egy kék hosszú felsőt. A hajam begöndörítettem és hullámcsattal eltűztem, hogy ne lógjon a szemembe. Lementem reggelizni amit inkább ebédnek kéne nevezni, mert már 11 óra van.  Kendall lent főzött.
-Szia.- köszönt meglepetten amikor meglátott a lépcsőn.- Mikor értél haza?
-Hali. Éjfélkor.- válaszoltam ásítva.- Mik ezek a finom illatok?
-Hol voltál addig? Pizza.- aggódva és dühösen tette fel a kérdését.
-Harryvel voltam. Deszkáztunk a parkban.
Megcsörrent a telefonom. James hívott ezért kimentem az udvarra és felvettem.

*Beszélgetés:*

-Halló.- szóltam bele.
-Szia. Nem miattad kaptam. Jól vagyok. Már rég elállt.- válaszolt az SMS-re.- Bocs, hogy csak most reagálok, de a barátnőmmel voltam. - az utolsó mondat hallatán lesokkoltam.
-Van barátnőd?- kérdeztem még mindig döbbenten kis idő után.
-Igen.
-Akkor miért smároltál velem?!- kiabálva tettem fel kérdésem.
-Csak azt akartam, hogy jó legyen az első csókod és ne olyan amin ellöknek.- mondta sajnálkozva.- Ugye nem mondod el Selenának?
-Tényleg? Selena a csajod?- hangom döbbent volt.
-Haragszol? Igen, ő a barátnőm.
-Dehogy. Ez a legédesebb dolog amit valaha tettek értem. Megyek ebédelni.
-Oké. Szia.
-Szia.- letettem a telefont majd bementem a házba. Becsuktam az ajtót. Léptem kettőt, majd minden elsötétült előttem...

10. rész

Sziasztok! Mint tudjátok nem szoktam se ide, se a végére írni, mert nem nagyon van veletek közölni valóm a részen kívül, most mégis ehhez folyamodok. Ennek az oka pedig a következő: szeretnék elmondani pár információt. A blogot 20-25 részesre tervezem és már a vége is majdnem teljesen tiszta. Már eléggé a vége felé járok írásban, de nem szeretnék előre elmondani dolgokat belőle, viszont remélem, hogy sikerül majd meglepnem titeket. Szeretném megköszönni azoknak akik eddig velem tartottak és most is tartanak, de azért örülnék egy-két véleménynek vagy pipának, de nem szólok bele, végül is ez a ti döntésetek. Azért köszönök mindent. Jó olvasást!

Amikor Logan megjött tátva maradt a szája.
-Vigyázni kell rá nem nézegetni.- mondta Kendall nevetve majd távozott.Mérges voltam rá, mert nem vagyok óvodás akire vigyázni kell.
Elmeséltem a történteket Logannek, aki a hallottak hatására aggódva átölelt.
Főztünk ebédet. Miután megettük Logan kapott egy telefon hívást mi szerint be kell mennie dolgozni. Ide hívta Jamest, de neki mennie kell és James még nem ért ide. Bezártam az ajtót és az ablakokat. Felmentem a szobámba és felnéztem facebook-ra. Nem volt üzenetem. Megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám keresett ezért nem vettem fel. Féltem, hogy megint a tegnapi zaklatóm lesz az.
-Nagyot hibáztál kislány.- mondta mögöttem valaki. Sajnos semmijét nem láttam.
-Mit akarsz?- kérdeztem nem túl kedvesen.
-Mindent a maga idejében.- hallottam kedvelt válaszát.
-Szereted ezt a mondatot.- mondtam szemrehányóan.
-Baj?- kérdezte, majd mindkét kezét a vállamra tette. Bevallom rettegtem tőle. Fogalmam sincs ki és miért csinálja.- Ha ki akarod deríteni, hogy ki vagyok lemész a konyhába.- mondta mielőtt eltűnt. Lementem a konyhába. Az asztalon egy cetli volt.

"Szia kislány!
Látom érdekel a kilétem. majd megtudod ki vagyok."- lehetett olvasni a papírra nyomtatva.

Csengettek. Szerencsére James volt az akinek pont úgy ugrottam a nyakába mint tegnap Kendallnak.
-Szia!- köszönt.
-Szia! Úgy örülök neked.- mondtam továbbra is szorosan hozzábújva.
-Vettem észre.
Bementünk a házba. Neki is elmeséltem a történteket, beleértve a mait is. Megmutattam neki a cetlit. Amikor mindent elmeséltem szorosan átölelt, és azt mondta, hogy nem kell féljek ő vigyázni fog rám.
-Felmegyek gyakorolni.- szólaltam meg hirtelen.
-Mit gyakorolni?- kérdezte fura mosollyal.
-Hangszer. Nem kell mindig rosszra gondolni.- nevettem.
-Min játszol?- érdeklődött.
-Zongora, gitár és dob.- soroltam.
-Dob?- esett le az álla.
-Igen. Mi bajod vele?
-Semmi, csak nem épp egy nőies hangszer.
Felmentünk a szobámba. El doboltam egy számot.
-Wáó. Szuper vagy.- mondta.
-Tudom.- kuncogtam.
-De egó itt valaki.- nevetett fel ő is.
-Igen. Te.
-Ez fájt.-mondta szomorúan.
-Ne sírj, veszünk másikat.- öleltem át. Meg akartam puszilni, de bele fordult így véletlen lekaptam. Visszacsókolt. El akartam lökni, de én kaptam le. Nem venné ki jól magát. Így hagytam. Átadtam magam a pillanatnak.

*James szemszöge:*

Melodi lekapott én pedig visszacsókoltam. Tudtam, hogy először csókolózik. Azt akartam, hogy élvezze ezért leültettem az ágyra, majd elfektettem. Így smároltunk egy darabig. Jól csókol, bár még van mit tanulnia. Éreztem, hogy élvezi. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Melodi csodálatos lány. Csak vele akartam lenni. Sajnos valaki megzavart minket és ez a valaki Kendall volt......

9. rész

Reggel korán keltem, mert iskola. Lezuhanyoztam és felvettem egy szűk farmert, egy fekete felsőt és a kedvenc fekete kardigánom, meg a tornacipőm. Megmostam a fogam és szorosan összefogtam a hajam a fejem tetején.  Megfogtam a váll táskám és lementem. Felkaptam a kulcsomat a helyéről, bezártam az ajtót magam mögött, elővettem a gördeszkám és elindultam a suliba. Nem értem miért kínozzák a diákokat júniusban sulival, de csak egy hetet kell kibírjak és végre szünet. Ma mindenki nagyon fura volt. Senki nem szólt hozzám. Egyik szünetben egy végzős azt mondta a haverjának: "Nézd már! Ott megy az a csaj aki tegnap a dilissel volt."
Nem értettem, hogy ezt miért mondja. Egyben biztos voltam. Harryt tartják furcsának, de miért? Egész nap rajtam nevettek, de szerencsére ma csak 4 órám volt. Bell nem volt suliban így még nehezebb volt kibírni.Amikor kicsengettek a negyedik óráról meglepő gyorsasággal mentem a szekrényemhez. Elő kaptam a táskám és a deszkám, és már indultam is haza. A parkon keresztül mentem, hogy kiszellőztessem a fejem. Amikor haza értem Kendall még nem volt otthon ezért felhívtam.
*Beszélgetés:*
-Szia.- köszöntem.
-Szia.- üdvözölt ő is.
-Átmehetek Bellhez?- érdeklődtem.
-Menj.- mondta kis habozás után.
-Köszi Köszi Köszi.- hálálkodtam a konyhába indulva.
-Van egy feltétele.- mondta szigorúan.
-Mi az?- lepődtem meg.
-Ha tanultok.- enyhült meg a hangja.
-Azért megyek.
-Oké. Szia.- köszönt el.
-Szia.- tettem én is hasonlóképp.
*Beszélgetés vége*
Elindultam. Mivel senki se nyitott ajtót felhívtam Bellt. Öt perc múlva már beengedett. Sokat tanultunk.  Ami ilyenkor nagyon hasznos, mert az év végi dogák sokat számítanak. Kár, hogy Logan nem volt otthon. Szívesen beszélgettem volna vele. Későn mentem haza. De Kendall még mindig nem volt otthon. Lezuhanyoztam, vacsoráztam, utána doboltam egy kicsit. Majd felmentem facebookra. Kaptam egy üzenetet Harrytől.

"Szia.
Kár. Miattam kaptad? Hogy vagy?"- utalt a büntetésemre.

Válaszom:

"Szia.
Nem miattad, hanem saját hibából. Köszi. Megvagyok. Te?"

Mivel már 10 óra volt lefeküdtem aludni. Éjfélkor megszólalt a telefonom.  Ismeretlen szám keresett, így felvettem.

*Beszélgetés:*
-Szia kislány. Tudom, hogy egyedül vagy.-szólt a hang.
-Ki maga és mit akar tőlem?- kérdeztem.
-Mindent a maga idejében. Egyenlőre csak játszunk.
-Hagyjon békén!- mondtam, majd lecsaptam a telefont.
-Hiba volt.- hallottam egy hangot. Mozdulni se tudtam a félelemtől.
-Nem kell félned.- mondta. Miért van az, ha ezt mondják jobban retteg az ember? Csak feküdtem az ágyamban. Öt percig nem hallottam semmit. Nyomasztó csend honolt a házon. Majd megint hallottam egy hangot:
-Nem árt bezárni az ajtót.- ezt már közelebbről hallottam.
-Ki maga?- kérdeztem még mindig félve.
-Mindent a maga idejében.- válaszolta ismét. Végre meghallottam Kendall autójának a hangját. A zaklatóm rögtön eltűnt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem most látom utoljára.
Rohantam le Kendallhez. Nagyon megleptem, mert ilyenkor már aludni szoktam és alapból se üdvözöltem még így. Nagyon aggódott, mivel remegtem. Elmeséltem neki az egész napom és az éjszaka eddigi részét. A történtek miatt holnap nem kell suliba mennem, de Kendall nem tud itthon maradni velem ezért átjön Logan. Az éjszaka többi része nyugodtan telt, de én nem tudtam elaludni. Reggel korán keltem. Lezuhanyoztam. Felvettem egy simulós térd nadrágot és egy fekete felsőt. Amikor Logan megjött....

8. rész

-Mit csináltok?- kérdezte mérgese.
-Reggelizünk.- válaszoltam. Ettől még jobban kiakadt. Szerencsére Bell épp az ajtó előtt ment el. Látta, hogy Kendall mindjárt ordít. Bejött a szobába, Kendall elé állt. Átölelte, megpuszilta és utána kivezette a szobából. Rám kacsintott mielőtt végleg eltűnt. Logan haza ment, mert nem akart balhét. Bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Megszárítottam a hajam. Felvettem egy szűk farmert és egy fekete felsőt. Felvettem a sport csukámat. Elindultam egy kicsit deszkázni. Kendall épp Bellel volt elfoglalva ezért könnyen leléptem. Épp egy trükköt próbáltam amikor elestem. Egy barna hajú srác jött oda hozzám.
-Jól vagy?- kérdezte, és segített felállni.
-Persze.- Válaszoltam egy kicsivel később. Csak most vettem észre, hogy a srácnál is van egy deszka.
-Hogy hívnak?- érdeklődött édesen mosolyogva.
-Melodi Schmidt.- feleltem kicsit szégyenlősen.
-Engem Harry Stylesnak.
Az egész napot együtt töltöttük. Délelőtt deszkáztunk. Ebédre hot dogot ettünk. Délután beültünk egy moziba. Egy horror filmet néztünk meg, ami cseppet sem volt ijesztő. Mozi után Harrynek sajnos haza kellett mennie. Én is így tettem. Kendall nagyon ki volt akadva.Szoba fogságot kaptam, mert nem tudta, hogy hol vagyok. Felmentem a szobámba. Felnéztem facebookra. Kaptam két üzenetet. Az egyiket Belltől:

"Szia.
Sajnálom, hogy Kendall ilyen. Nem tudtam megnyugtatni. Hétfőn átjössz tanulni?"

A válaszom:

"Szia.
Köszi, hogy megpróbáltad. Mennék, de szoba fogságban vagyok."

A másik üzenet Harrytől jött:

"Szia.
Nagyon jól éreztem ma magam. Mikor láthatlak legközelebb?  Szeretnélek jobban megismerni."

Erre is válaszoltam:

"Szia.
Én is jól éreztem ma magam. Fogalmam sincs, mert  szoba fogságban vagyok."

Ezután kikapcsoltam a gépem. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsamám. Lementem a konyhába és csináltam magamnak vacsorát. Miután megettem felmentem a szobámba. Oda ültem a dobomhoz. Egy órán keresztül játszottam. Miután végeztem fogat mostam és lefeküdtem. Éjfélig nem tudtam elaludni. Folyton Harryre és a srácokra gondoltam. Végül sikerült elaludnom.