2015. március 1., vasárnap

16. rész

Gyerekek, nem várok el semmit, de azért egy-két komment jól esne. Ha elolvassátok (már ha van ilyen egyén) hagyjatok nyomot magatok után. Még akkor is, ha az rossz, mert legalább tudnám, hogy miben kéne fejlődnöm. Előre is köszi annak aki ezt megteszi. A történetről előre meg csak annyit, hogy már csak 4 részt tervezek + az epilógust. Jó olvasást!

Mint utólag kiderült Matt volt az, de a fiúk a hangom hallatára mind ott termettetek és lefogták a srácot, elbeszélgettek vele és átadták a rendőrségnek. Végre örökre megszabadultam tőle. Abban viszont biztos vagyok, hogy még egy darabig félni fogok, de hát ilyen az élet. Egyszer fent egyszer lent. Logan nagyon édes volt. El se mozdult mellőlem amíg el nem vitték a rendőrök. Kendallék még nem tudják, hogy mi kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, de észre sem vették rajtunk. Csak annyit tudnak, hogy Logannal sokat beszélgettem és mellettem állt az események leforgása alatt. Este mind elvonultunk a szobánkba, persze Logan hozzám jött, de ez nem tűnhetett fel senkinek, mert mi voltunk az utolsók. A szobám ajtaját kulcsra zártuk magunk után. Elgondolkodva néztem ki az ablakon mikor két kar fonódott a derekam köré. 
-Egész este erre vártam.- duruzsolta a bőrömbe.
-Arra, hogy átölelhess?- hitetlenkedtem.
-Igen. Akár hiszed, akár nem, engem már csak egy érintésed is örömmel tölt el.- vallott szint.- Szeretnéd felvállalni?- kérdezte hosszas hallgatásunkat megtörve.
-Mit?- értetlenkedtem és felé fordultam a karjaim nyaka köré kulcsolva.
-Azt ami köztünk van. Azt szeretnéd ha csak mi ketten tudnánk róla, vagy csak a szűk baráti kör, vagy akár az összes ember aki kicsit is nyomon követi tevékenységünk és életünk?- tudakolta, mire én hosszas gondolkodásba merültem. Mit szólnának hozzám a rajongók? Hiszen annyi nálam sokkal szebb lány van. De bujkálni sem akarok. Habár lehet, hogy Kendall letépi a fejünket a dologért, de az is lehet, hogy nem zavarná, mert megértené, mellette vagyok boldog? Annyi megválaszolatlan kérdés és olyan kevés idő van rá, hogy rendesen átgondoljam.- Ha többet szeretnél gondolkodni rajta, ráérsz holnap is válaszolni.- ajánlotta fel.
-Nem. Nem érdekel ki tudja meg. A lényeg, hogy szeretlek, és ha úgy tartja kedvem a nyílt utcán is átölelhesselek.- fejtetem ki véleményem a dolgok felől.
-Ezt megbeszéltük. Most menjünk aludni. Jó éjt kedvesem!- nyomott puszit a fejem búbjára, miután bemásztunk a takaró alá. Szorosan mellé feküdtem le, ő pedig átölelte a derekam. Annyira jó érzés mellette elaludni.
-Szép álmokat!- suttogtam fél álomban.

Reggel nagy fényre ébredtem. Az óra még csak 5-öt mutatott. A nyakamat szuszogás csiklandozta. Először nem tudtam ki az, de lassan beugrottak az este emlékei, és széles mosoly terült el az arcomon. Szépen lassan megfordultam Logan karjai között. Gyönyörű szemeit szemhéja takarta.
-Ennyire tetszik amit látsz?- kérdezett rá, mire kicsit meglepődtem.
-Hát...- húztam az agyát.- lehetnél jobb is.- incselkedtem vele.
-Na- háborodott fel.- Valld be, hogy tökéletesnek tartasz.- húzott a mellkasára.
-Hát persze, csak ne lennél olyan egoista.- jelentettem ki apró köröket rajzolgatva a mellkasára.
-Csak ismerem a határaim kislány.- kacsintott, mire felnevettem.- Nem viccnek szántam.- durcázott be, mire felemeltem a fejem és számat övé ellen nyomtam. Hirtelen érte e cselekedetem, de hamar reagált. Sajnos Kendall mindig a legrosszabb időpontra időzít, ezért pont most kellett bejönnie szólni, hogy mától folytatódik a turné. Rohadt jó mondhatom. Ráadásul a turné folytatása rengeteg próbát jelent számukra, számomra pedig sok unatkozást. Viszont újra láthatom őket a színpadon, ahol igazán otthon vannak. Nekik ezzel kell foglalkozniuk. Nagyon tehetségesek. Sajnos ma már próbálniuk is kell, pedig még kibírnék így pár napot.
Hamar elkészültem, mivel én is velük megyek a tánc próbára. Egy leggingset, egy laza fekete felsőt, a swag feliratos baseballsapkám és a fekete conversem vettem fel. Hajam csak kifésültem, és hagytam hullámosan a vállamra hullani, gondoltam a sapka miatt úgyis mindegy. 
-Gyönyörű vagy.- dicsért Logan amikor meglátott. Én csak megöleltem és elindultunk a táncterembe. A srácok a belüket is kitáncolták, legalábbis próbálkoztak a tánc részével, de a koreográfusnak sehogy sem tetszett amit csináltak. Mondjuk azt be kell vallani, tényleg nem voltak a legügyesebbek, de ilyen az élet. Egy hónapot hagytak ki. Amikor már ezredszerre próbálták a terpesz kereszt, forgást és nem ment nekik, már én is kiakadtam és magam mutattam be mit kéne tenniük, mert egy kicsit fárasztott már, hogy ennyire nem megy nekik. A koreográfus Ally persze rögtön mondta, hogy táncolnom kéne és beszélt is a főnökkel és bekerültem a táncosok közé. Na ott már nem untam az agyam. Nagyon jó volt kicsit átmozgatni magam. A táncosok is kedvesek és mindenben segítenek. Este már én is fellépek velük, ezért szükségem is volt rá. Röpke 5 óra alatt elsajátítottam minden táncot. Elfáradtam, de a java majd este jön. Remélem menni fog.
-Nagyon ügyes voltál szépségem.- mondta Logan a lakosztályba belépve.
-Valóban?- kérdeztem rá.
-Hát nálam mindenképp ügyesebb voltál.- ölelt szorosan magához.
-Köszönöm. Ez igazán kedves tőled.- pusziltam meg.
-Gyerekek szobára!- kiabált Carlos.
-Azt meg ne próbáljátok!- szólt rögtön Kendall.
-Nyugi tesó, majd este amikor már alszol.- kacsintott Logan én pedig mellkason ütöttem és beszaladtam a szobámba. Már csak ez hiányzott. Zokogva borultam az ágyamba.

*Logan szemszöge*

Ezt most nagyon elcsesztem, pedig csak viccnek szántam. Úgy tűnt Melodi már túllépett a történteken, de úgy látszik mégsem. Nagyon röstellem magam.
-Megyek és megnézem.- mondta Kendall, de megállítottam.
-Hagyd! Majd én beszélek vele. Már, ha hajlandó velem szóba állni ez után a parasztságom után.
Ő csak egy rendbent elmormolt és vissza ült a kanapéra. Azonnal Melodi szobája felé vettem az irányt.
-Kicsim!- szólítottam meg az ajtón kívülről, mert kizárt.- Sajnálom. Tapintatlan voltam. Kérlek beszéljük meg! Ígérem többet ilyen nem fordul elő, csak bocsáss meg! Egy orbitális paraszt vagyok, de ennek a parasztnak szüksége van rád. Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek szépségem. Tiszta szívemből.- fejeztem be a monológom. Az ajtó túloldaláról csak szipogás hallatszott. Hosszú ideig nem érkezett válasz.- Kérlek szerelmem, beszéljük meg!- próbálkoztam ismét.
-Csak hagyj békén.- kiabálta, és ez a szívemig mart. Lerogytam a földre és sírásban törtem ki. Igaz, hogy nem férfias, de nem érdekelt. Elvesztettem, őt, aki a világot jelentette számomra.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése