7. rész

Reggel én keltem először. Mivel már 10 óra volt oda ültem a dobomhoz. Játszottam egy kicsit. Logan annyira megijedt, hogy leesett a fotelból amin én jót derültem.

-Ezt most miért kellett?- kérdezte kómásan felnézve az ágy mögül.

-Már késő van.- nevettem.

-Miért így keltettél?!- kérdezte morcosan.

-Nem volt jobb ötletem.- kuncogtam még mindig.

-Akkor hagyhattál volna.- mászott vissza az ágyamra.

-De akkor nem tudtam volna nevetni.- ültem mellé.

-De gonosz vagy.

-Így kell szeretni.- vontam vállat.

-Akkor én megyek.- kelt fel az ágyból.

-Hova? Miért?- álltam elé.

-El innen, mert gonosz vagy.

-Ne alkoss addig véleményt rólam amíg nem ismersz!- kértem miközben visszaültünk az ágyamra.

-Tegnap elég sok mindent megtudtam rólad.- kacsintott egy félmosollyal az arcán.

-Az még nem azt jelenti, hogy ismersz.- húztam az agyát.

-Mindig tiéd az utolsó szó?

-Igen. Kérsz reggelit?- indultam az ajtó felé.

-Igen, köszi.

-Ott a fürdő ha meg akarsz mosakodni.- mutattam az egyik ajtóra.

-Köszönöm. Van egy tiszta törülköződ?

-A csap alatti szekrényben találsz.

-Köszi.- bement a fürdőbe míg én a konyhát céloztam meg és csináltam reggelit. Felvittem a szobámba a rántottát. Loggie már végzett a fürdőben.

-Kérsz?- kérdeztem.

-Igen.- ülünk az ágyamra.

-Csak egy tányér és két villa?- kérdezte Loggie érdekes nézve rám.

-Igen, mert csak egy volt tiszta. Ugye nem baj?- tudakoltam rávillantva egy félmosolyt.

-Dehogy.- rázta meg a fejét.

-Csak haverok vagyunk.- jelentettem ki mielőtt félre értené a helyzetet.

-Tudom.

-Jó étvágyat!

-Neked is.

Épp ettünk amikor Kendall benyitott.........

6. rész

-Ki kezdi?- kérdezte Bell.

-Az aki kitalálta.- mondtam miközben elfoglaltuk a helyünket a nappaliban a földön ülve egy kört alkotva.

-James, felelsz vagy mersz?- kérdezte Kendall.

-Felelek.- válaszolt a kérdezett fél.

-Tetszik Melodi?

-Kicsit. Los felelsz vagy mersz?- fordult az említett felé.

- Merek.

- Fuss alsóban egy kört az utcán!- Los levetkőzött és elindult az ajtó felé. Annyira vicces volt ahogy a szomszédok ordították neki, hogy öltözzön fel. Mind szakadtunk rajta.

-Bell felelsz vagy mersz?- tért vissza lihegve.

-Merek.- vállalta be ő is.

-Főzz mustáros kakaót és idd meg!-

-Oké.-megcsinálta és annyira vicces fejet vágott nevettük ki.- Kendall felelsz vagy mersz??

-Felelek.- játszotta a nyuszit.

-Mit érzel irántam?- tette fel kérdését köpködve.

-Szeretlek.- válaszolta mellékesnek tűnő hangnemben.-Logan felelsz vagy mersz?

-Merek.- vállalta be ő is.

-Mondj magadról egy titkot!- kérte érdekesen nézve.

-Szemüveges vagyok.- mondta.-Melodi felelsz vagy mersz?

-Merek.- jött elő a bátor énem.

-Puszild meg Jamest!- röhögte el magát.

-Oké.- megpusziltam.- Bell felelsz vagy mersz?

-Merek.

-Csókold meg Lost!- vigyorogtam rá érdekesen.

-Nem baj?- kérdezte Loshoz fordulva.

-Nyugodtan.- alig tudta kimondani, mert már is csókolóztak.

-Már késő van.- mondtam.- Játszatok nyugodtan, én megyek aludni. Jó éjt.- elmentem a szobámba. Éppen fehérneműben voltam, (mert öltöztem át) amikor benyitott Logan.

-Bocsi.- mondta és elfordult.

-Semmi. Nem láttál semmit. Olyan mintha bikiniben lennék. Maradhatsz.- mosolyogtam magamban.

-Köszi, de megyek. Nem akarlak zavarni.- beszélt még továbbra is nekem háttal.

-Nem zavarsz.- felöltöztem.- Megfordulhatsz, már kész vagyok.

-Oké. Ha annyira szeretnéd maradhatok egy kicsit.- becsukta az ajtót és oda ült mellém. Beszélgettünk, majd elaludtunk..............

5. rész

A neve Bell? Ő beszélte erre rá Kendallt? Egyáltalán miért? Merültek fel bennem a kérdések. mintha mi sem történt volna mentem tovább, mert Bell épp menni készült. Megfőztem a vacsit. Felmentem a szobámba és felvettem egy laza pólót és egy térdnadrágot, befontam a hajam. Amikor végeztem kopogtak.
-Nyitom.- kiabáltam. Kinyitottam az ajtót és Bellt pillantottam meg.
-Szia.- Köszönt.
-Szia. Gyere be! Mit szeretnél?- kérdeztem miután üdvözöltem.
-Beszélgetni. Láttam amikor kihallgattad a beszélgetésünket.- ült mellém az ágyamra.
-Bocsi.- sütöttem le a szemem.
-Semmi. Ezt majd később megbeszéljük. Gyere, mert rád várnak. Vagyis Kendall és James.- indult meg az ajtó irányába.
-Mi lesz ha nem örülnek nekem?- paráztam be.
-Semmi, mert fognak.-  bíztatott.
-Ebben miért vagy olyan biztos?
-Mert nekem is örültek. Mehetünk?
-Ha muszáj- válaszoltam. Lementünk az ebédlőbe, ahol mindenki megbámult.
-Sziasztok.- köszöntem.
-Szi...Szi...Szia.- köszönt mint kiderült Logan és Carlos. James és Kendall odajött és megölelt.
-Bemutatom a húgom Melodit.- szólalt meg Kendall.
-Van húgod?- kérdezte Carlos leesett állal.
-Szia Melodi. Én Logan vagyok. Ő pedig Carlos.- üdvözölt a másik srác.
-Sziasztok.- köszöntem.
-Nem eszünk?- kérdezte Carlos.
-De.- válaszoltuk kórusban. Asztalhoz ültünk és megettük a vacsit.
-Ki volt a szakács?- tudakolta Carlos.
-Én.- válaszoltam mosolyogva.
-Játszunk felelsz vagy merszet?- kérdezte Carlos mikor átmentünk a nappaliba.
-Persze.- mondtuk Jamessel, Kendallal és Logannel.
-Benne vagy Bell?- kérdezte Kendall.
-Nem is tudom.- gondolkozott el.
-Na játsz te is.- kérleltük
-Nem fog fájni.- mondta James.
-Az ilyen játékokban mindig megsértődik valaki.- érvelt.
-Ne csak te maradj ki.- mondtam.
-Jó játszunk.- adta be a derekát.
-Ez az.-mondtuk kórusban.

4.rész

Amikor felértem Kendallt pillantottam meg.
-Szia.-köszönt kedvetlenül.
-Szia. Mit szeretnél?- kérdeztem meg lepetten és leültem mellé az ágyamra.
-Bocsánatot kérni.- sütötte le a szemét.
-Hallgatlak.
-Sajnálom, hogy ennyire óvtalak. Nem hagytalak élni. A haverjaimmal írogathatsz facebookon és beszélgethetsz velük telefonon, sőt még  találkozhatsz is velük, ha ott vagyok.- hadarta el egy szuszra.
-Tényleg?- annyira meglepődtem, hogy leestem az ágyról.
-Jól vagy?- kérdezte és segített felkelni, majd amikor látta, hogy jól vagyok folytatta.-Igen. Ja, és még valami.- csapott a homlokára.
-Mond!
-Átjönnek ma vacsorára. Már csak Jamest kell meghívni. Vállalod?- kérdezte somolyogva.
-Persze.- öleltem át.
-Főznöd is kéne.
-Ez természetes. Hívhatom James?
-Persze. Itt a telód.- adta oda.- Benne van a srácok száma.
-Köszi.- ugrottam a nyakába.
-Felborítasz. Megyek is had beszélj vele.
-Köszönöm.- elment a saját szobájába. Én pedig hívtam Jamest.
*Beszélgetés:*
-Halló.
-Szia. Melodi vagyok.
-Szia. Már is hiányzom?- nevetett.
-Most nem ezért kereslek.
-Hanem?
-Gyere át vacsorára!- tekertem egy haj tincset az ujjam köré.
-Kendall otthon lesz?- érdeklődött a hangjából ítélve félve.
-Igen, és ez az ő ötlete volt.- újságoltam.
-Ez komoly?- lepődött meg.
-Igen.Itt leszel?
-Persze.- felelte vidáman.
-Oké. Szia.- köszöntem el.
-Szia.
*Beszélgetés vége*
Azon gondolkoztam, hogy Kendall miért lett hirtelen ilyen engedékeny? Megálltam a szobája előtt, mert hangokat hallottam:
-Szerinted ez jó ötlet volt?- kérdezte Kendall.
-Persze.- válaszolta az illető. A neve:...........

3. rész

Elmentünk fagyizni. Mindketten epreset kértünk. James nem hagyta, hogy kifizessem a saját adagom. Elmentünk sétálni a parkba.
-Mesélj magadról!- szólaltam meg hirtelen.
-Mire vagy kíváncsi?-érdeklődött.
-Mindenre.- csillant fel a szemem.
-Nem szeretek magamról beszélni.- mondta, bár eddig nem annak a szerény fajtának tűnt.
-Akkor miről beszéljünk?
-Gyere!- parancsolt rám kedvesen miközben felsegített a padról amin addig ücsörögtünk.
-Hova?- lepődtem meg.
-Veszek neked egy új telót.
-Nem kell!- tiltakoztam azonnal.- Kendall majd visszaadja.
-Nem érted.- rázta meg a fejét mosolyogva.
-Elmagyarázod?
-Persze. Veszek neked egy új telót amiről Kendall nem tud és azon dumálhatunk majd.
-Ezt igazán nem kéne.- feleltem.
-Miért?- lepődött meg.
-Mert nem szeretném, hogy ennyit költs rám.
-Ugyan már.- legyintett. Nem tudtam lebeszélni a tervéről. Röpke 20 perc után sikeresen kiválasztott nekem egy készüléket amit meg is vett és a kezembe nyomta. Kénytelen voltam elfogadni.
-Örülök, hogy eljöttem otthonról.- mondtam ismételten a parkba érve.
-Én is, bár a csuklódat sajnálom.- mosolygott keserűen.
-Nem kell.- legyintettem.
-Csak Kendall fog kinyírni.
-Nem, ha azt mondjuk, hogy láttad ahogy elestem és bevittél a kórházba.- találtam ki a megmentésére.
-Ez remek ötlet.- vidult fel.
-Köszi. Csak haza kell vinned.- jelentettem ki.
Haza mentünk. Jamest behívtam a házba. Kendall amint meglátott kérdezősködni kezdett:
-Hol jártál? Mi lett a kezeddel? Úgy látszik nem hiába aggódtam. James, hogy kerülsz ide?
-Kificamodott a csuklóm. James vitt be a kórházba, utána pedig haza.- mondtam a tervhez tartva magam.
-Miért kellett kórházba menned?
-Mert elestem és bevertem a csuklómat a járda szélébe. James ezt látta és segített.
-Köszi James. Szia.- fordult hozzá és megpróbálta kiterelni a házból.
-Haza akarod küldeni?-lepődtem meg.
-Igen.
-Akkor én nem is zavarok.- mondta James.
-Nem mész sehova!- parancsoltam rá.
-De megy.- mondta Kendall.
-Adj két percet, hogy ezt megköszönjem.- kértem.
-Oké.- ezzel el is ment.
-Köszi ezt az egészet.- léptem közelebb hozzá.
-Nincs mit. Na, de megyek nehogy miattam kerülj büntibe. Majd hívlak.- suttogta el az utolsó mondatot.
-Oké.- mosolyogtam rá és átöleltem.
-Szia.
-Szia.- csuktam be mögötte az ajtót.
Ment el James, én pedig a szobámba indultam.

2.rész

Amikor felértem nem csuktam be teljesen az ajtót. Hallottam ahogy Kendall ordított:

-Legközelebb csak akkor gyere ha hívlak! Ne merd bárhogy is keresni a húgom! Ne szólj a többieknek erről!

-Azt nem ígérem, hogy elfelejtem Melodit, de nem szólok a többieknek.- mondta James.

-Most menj el!- parancsolta Kendall.

-Rendben. Üdvözlöm Melodit.- indult el.

-Nem adom át. szia.- bunkózott be.

-Szia.

James elment. Lementem inni egy kakaót.

-Szia király lány.- köszönt Kendall.

-Ne hívj így! Melodi vagyok. Amúgy is haragszom rád.- feleltem a béna becenevem hallatán. Utálom ha így hív.

-Mit tettem?- lepődött meg.

-Minden fiút elhajtasz.- ültem le a bögrémmel a kezemben.

-Mert féltelek.- próbált átölelni, de nem engedtem neki.

-Nem kell. Már nagy vagyok. Jamesszel miért nem találkozhatok?- tértem a lényegre.

-Azért, mert egy nőcsábász és nem akarom, hogy összetörje a szíved.- próbált a lelkemre beszélni.

-Csak had beszélgessek vele.- alkudoztam.

-Nem.- vágta rá rögtön.

-Léci csak a haverjaiddal had találkozzak.- próbáltam olyan srácokat találni akiket ismer ő is, hátha akkor enged.

-Nem.- tartott ki az "elvei" mellet.

-Kérlek.- kérleltem könnybe lábadt szemmel.

-Nem és téma lezárva.- jelentette ki ellent nem tűrő hangon.

-Ez minden álmom.- mondtam már sírva.
-A könnyeid nem hatnak meg.- játszotta a sziklát és neki állt lemosni utánam a pultot.

-Akkor felkeresem az 1d tagokat.- fenyegettem meg.

-Meg ne próbáld!- kiáltott rám.

-Vagy ők, vagy a haverjaid.- kényszerítettem választásra.

-Egyik se. Add a telód!- tartotta elém a kezét.

-Nem.- vágtam rá.

-Örülj, hogy Belltől nem tiltalak el.

-Nesze.- nyomtam a kezébe és elindultam az ajtó felé.

-Hova mész?- érdeklődött rekedt hangon.

Erre nem válaszoltam, csak elrohantam. Ahogy szaladtam felborítottam Jamest, mert nem láttam a könnyeimtől. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.

-Jól vagy?- kérdezte amikor felsegített.

-Nem, nagyon fáj a csuklóm.- pont a járda szélébe ütöttem be.

-Gyere! Elviszlek egy orvoshoz.- mondta lágy hangon.

-Köszi.- hálálkodtam.

-Nincs mit.

-Bocs, hogy felborítottalak.- kértem elnézést a járdát figyelve.

-Semmi. Miért rohantál?- érdeklődött most ő.

-Mert Kendall kiakasztott.- feleltem rá pillantva.

-Megint mit csinált?- forgatta meg a szemeit.

-Nem engedi, hogy veled, vagy Logannal, vagy Carlosszal beszéljek.- csuklott el a hangom.

-De szemét.

-Még a telómat is elvette.- panaszkodtam.

-Hogy lehet ilyen?- tette fel a költői kérdését.

-Azt mondta azért nem beszélhetek veled, mert szerinte nőcsábász vagy.

-Volt pár barátnőm, de az összes kidobott.- mondta szomorkásan.

-Engem nem érdekel. Nem karok járni veled, csak haverkodni.- jelentettem ki.

-Akkor mi van ha én többet szeretnék a barátságnál?- kérdezte szemöldök húzogatva.

-Semmi. Most beszélek fiúval másodszor Kendall nélkül.

-Megjöttünk. Gyere!- terelt be a kórházba.

-Rendben.

Bementünk a dokihoz, aki megállapította, hogy kificamodott a csuklóm, amit bekötött. Amikor kiértünk James szólalt meg:

-Bocs, hogy útban voltam.- kért elnézést velem szembe állva.

-Nem a te hibád.- feleltem neki mosolyogva.

-Meghívhatlak fagyizni?

-Persze.

-Akkor gyere!

-Oké.- indultunk el.

1. rész

Sziasztok! Visszatérek ezzel a bloggal csak kicsit átírva (nagyon kicsit). Mostantól rendszeresen lesznek részek általában szombaton vagy vasárnap. Nem is húzom tovább az időt. Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után ha lehet! Jó olvasást az első részhez!

Melodi vagyok. Ma reggel 6-kor keltem. Lezuhanyoztam, felvettem egy laza felsőt és egy cső nadrágot, befontam a hajam és megindultam a konyhába valami harapni való után nézve. Szerencsére Kendall még itthon volt.

-Szia.- köszöntem neki amikor leértem mellé a a konyhába.

-Jó reggelt. Mit kérsz reggelire?- kérdezte kedvesen

-Rántottát.-feleltem és leültem az egyik székre az asztalhoz.

-Oké.-egyezett bele és elővette a tojásokat.

-Köszi.

-Lehetne, hogy ma plázáz Bellel?- érdeklődött.

-Miért küldesz el minden szombaton valahova?- kezdett már ez aggasztani. Egyszer szerettem volna otthon pihenni.

-Azért, mert szeretném ha kikapcsolódnál.- érvelt.

-De azt itthon is tudok. Had maradjak.

-Ne!- parancsolt rám erélyesen.

-Mit titkolsz?- álltam elé.

-Semmit.- nézett el a szememtől. Ezt akkor csinálja ha titkol valamit.

-Kendall, mond el! Tudom, hogy titkolózol.

Ekkor kopogtak.

-Nyitom.- kiabáltam ajtó nyitás közben. Egy helyes barna hajú fiút láttam meg, aki fehér felsőt, bőr dzsekit és egy fekete farmert viselt.

-Szia Melodi.- köszönt aranyosan.

-Szia. Ki vagy? Honnan tudod a nevem?- kérdeztem meglepetten.

-Ki az? - hallottam Kendall hangját. Ekkor megjelent mellettem.- James! Hogy kerülsz ide?!

-Beszélni akartál velem, hát jöttem.- felelte.

-Melodi, menj fel a szobádba!- parancsolt rám a bátyám.

-Nem.- ellenkeztem.

-Ne vitázz!- mondta ellent nem tűrően.

-Kendall, hagyd! Nem tilthatod el örökre tőlünk.- érvelt mellettem mint kiderült James.

-De igen!- foglalkozott már vele Kendall.

-Kendall! Én is itt vagyok. Avass be a dolgaidba!- szóltam rá most én.

-Melodi kérlek had beszéljek Jemesszel.- enyhültek meg vonásai.

-Egy feltétellel.- mosolyogtam rá ördögien.

-Mond!

-Ha előtte két szót válthatok Jamesszel négy szem közt.

-Kapsz öt percet.- adta be a derekát nagy nehezen.

-Ne merj hallgatózni!- mondta játékosan.

-Rendben.- indult meg a konyhába.

Kettesben maradtam Jamesszel.

-Mit szeretnél?- kérdezte.

-Beszélgetni. Honnan tudod a nevem?

-Nem Kendalltől, azt elhiheted. Nyomoztam utánad.

-Mert?- lepődtem meg. Miért nyomozna bárki is utánam?

-Egyszer láttam egy képet rólad az öltözőjében. Rákérdeztem ki az. Annyit mondott, hogy a húga és ne merjek kérdezősködni, vagy szólni a többieknek.- mosolyodott el édesen.

-Minden fiút elkerget a közelemből.- merengtem el.

-Ennyire félt?

-Igen. Kik azok a többiek? Milyen öltöző?- tértem vissza, mivel ez teljesen új információ volt számomra.

-Te nem tudsz a BTR-ről?- esett le az álla.

-De tudok, de ez hogy jön ide?

-A tagjai vagyunk. Kendall, Logan, Carlos és én.- mondta mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölné velem.

-Tessék?

-Nem tudsz rólunk?- kérdezett vissza.

-Nem alig van időm valamire ezért nem foglalkozom bandákkal.

-Ennyire szemét Kendall? Mindenről lemaradsz miatta?

-Igen. Adhatok valamit?- kezdtem kotorni a zsebemben.

-Persze.

Egy cetlit nyomtam a kezébe,amin a számom és a facebook-os nevem volt.

-Mi ez?- kezdte forgatni kezében az apró cetlit.

-Nézd meg és ne merj szólni erről Kendallnak!- figyelmeztettem.

-Rendben és köszi.- mosolygott rám.

-Nincs mit.

-Lejárt az idő- mondta Kendall mielőtt megölelhettem volna Jamest. 

-Oké, megyek-indultam meg a szobámba.