19. rész

Halihó gyerekek! Elérkezett az utolsó rész. Ezen kívül már csak egy epilógus lesz. A rész elég elmebetegre sikeredett, de azért leírhatnátok a véleményeteket, mert nektek csak egy perc, de nekem sokat jelent. Jó olvasást!

A kérdése szíven ütött. Azt hittem hozzám jött, de mégsem, ez nagyon fájt. Szó nélkül szaladtam fel a szobámba és vetődtem sírva az ágyamba. Fogalmam sincs mit akarhat testvéremtől, de az biztos, nélküle nincs miért élnem.- fordult meg a gondolat a fejemben, csak túl gyáva vagyok eldobni magamtól az életet, de fájdalmat okozni nem, ezért egy tűt szúrtam az ujjamba. A fájdalom átjárta a testem, ez nagyon felszabadított, mintha egy csapon folyt volna ki belőlem minden fájdalom. Három szúrás után ráébredtem, nem biztos, hogy jó ötlet az ágyneműm összevérezni, ezért lementem a konyhába és a kőre csöpögtettem a ragadós folyadékot. A hátam nekivetettem a konyhapultnak, és leültem a hideg kőre. Kirázott a hideg. Már egy ideje itt "henyéltem" vérezve mikor a srácok megjelentek az ajtóban.

-Jézusom, te mit csinálsz?- kiáltott fel testvérem.- Azt hittem okosabb vagy annál, hogy fájdalmat okozz magadnak egy fiú miatt.- térdelt mellém, és kivette a kezemből a tűt, majd az ujjamért nyúlt, hogy meg tudja vizsgálni, milyen kárt okoztam magamnak.
-De annyira rossz. Nélküle élni sincs értelme.- törtem ki ismét hisztérikus zokogásba. Logan ledermedve nézte végig a jelenetet. A szemében mintha vívódást véltem volna felfedezni, de végül kisétált az ajtón. Ekkor pedig még erősebbé vált sírógörcsöm. Kendall nem tudott megnyugtatni, ezért mentőt kellett hozzám hívnia. A doki csak adott egy nyugtatót. Szerencsére otthon alhattam ki magam, és reggel mehettem ugyan úgy próbára, annyi különbséggel, hogy volt egy ragtapasz az ujjamon. Nagyon szégyellem magam, mert Logan látta a kiborulásom. Ez eszméletlen ciki. Mit fog most gondolni rólam? 

Akár milyen meglepő, de a próbán nem szóltunk egymáshoz, pedig azt hittem legalább el fog küldeni melegebb éghajlatra, de nem tette. Sőt, a páros táncnál szinte alig ért hozzám, vagy mert félt, vagy (ami valószínűbb) undorodik tőlem. A próba csak nagyon lassan ért véget, pedig szeretek táncolni, de most szívesebben sírtam volna ki magam. Ma kivételesen nem jött át hozzánk senki kajálni, aminek kifejezetten örültem, mert így nyugodtan tudtam gondolkodni a szobámba zárkózva. A csend már szinte kínos volt számomra, pedig egyedül voltam, ezért bekapcsoltam egy szomorú számot a telefonomon. Így már mindjárt jobb volt, de még mindig nem tökéletes. Az csak úgy lehetne, ha magához ölelne. Gondolataimat egy halk kopogás zavarta meg. Az ajtó előtt Kendall állt, hogy megkérjen főzzek valamit, mert neki dolga van.Mivel nem volt jobb dolgom belementem. A konyhába érve viszont nem várt jelenetet pillantottam meg. Egy csaj épp Logan arcát puszilta meg, engem pedig elöntött a féltékenység. Nem lehet igaz, hogy máris tovább lépett, de ezek szerint mégis. Csak átrohantam előttük a nappalin ki az utcára. A srác amint meglátott a nevem kezdte kiabálni és utánam eredt. 

-Állj már meg!- kiabálta és elkapta a karomat. -Miért menekülsz előlem?

-Mert nem szeretném végignézni ahogy tovább lépsz rajtam.- sütöttem le a szemem.

-Miből gondo..- akadt el mondandójában amikor leesett neki.- Figyelj, az nem az aminek gondolod. Az a lány az unokatesóm. Azért volt itt, mert bemutattam Kendallnek, de nekem te tetszel. Lehet, hogy voltak nézeteltéréseink, de megbeszéljük, legalábbis remélem.

-Komolyan?- kérdeztem rá, és reménykedve felpillantottam a szemébe.

-Persze kicsim.- ölelt magához.

-Csak átölelsz?- kérdeztem szomorkodva. Utáltam, hogy ennyire óvatos.

-Igen. Miért? Baj?- érdeklődött az arcomat fürkészve.

-Igen, azt szeretném, ha végre normális lenne a kapcsolatunk. Ha nem úgy tekintenél rám mint egy kis lányra, hanem mint egy nőre. Jó lenne, ha végre normálisan megcsókolnál, vagy akár olyan esetben többet is tennél.- fejtettem ki a véleményem és érzéseim neki.

-Akkor miért nem szóltál előbb?- értetlenkedett mosolyogva, majd letámadta az ajkaimat. Ez a csókja olyan más volt mint az eddigiek. Ez tele volt szenvedéllyel.- Ha tudnád mióta vártam erre, de nem mertem megtenni a miatt a gyökér miatt. Féltem, hogy tolakodónak tartanál, de ezek szerint pont ezzel okoztam fájdalmat. Sajnálom.- fejtette ki miután apró puszikkal elvált tőlem. A monológja megmelengette a szívem. Olyan édes volt.

-Szeretlek.- suttogtam a mellkasához bújva. Ő is viszonozta kijelentésem. Annyira jó volt hallani tőle, egyszerűen zene volt füleimnek. Mivel rengeteg külön töltött időt kellett bepótolnunk elmentünk egy cukrászdába sütizni. Az egész délutánt együtt töltöttük. Voltunk a cukrászdában, és parkokban. Logan odaadta a pulcsiját, mert látta a vacogásomat. Már sötétedett, amikor felajánlotta, hogy haza kísér. Kedves gesztus volt tőle. Az ajtóban kaptam egy szenvedélyes búcsú csókot még, majd elment. Mosolyogva léptem be a házba, ahol Kendall aggódó arca fogadott.

-Hát te meg merre voltál?- érdeklődött az konyha ajtónak támaszkodva.- Aggódtam érted.- hangja szigorú volt, de vonásai másról tanúskodtak.

-Logannel a parkban.- jelentettem ki az ajkam beharapva.

-Látod? Mondtam én, hogy ki fogtok békülni.- mosolyodott el szélesen és szorosan átölelt. Most minden olyan tökéletes. Az életem végre sínen van.