-Hogy képzeltétek ezt? Melodi csalódtam benned. Azt hittem ennél jobb vagy. És te Logan? Hogy képzeled, hogy csak úgy a húgommal alszol és még ki tudja mit csináltok?
-Nyugodj meg!- állította le Melodi.- Én kértem, hogy maradjon, mert féltem egyedül.
-Akkor miért nem engem kértél, hogy veled legyek?- enyhült meg kissé. A beszélgetésünk alatt Logan kiosont a szobából, bár jobban szerettem volna, ha marad beszélgetni. Úgy érzem, csak benne bízhatok. Csak ő hallgat meg normálisan csendben. A többiek tuti félbeszakítanának és rossz dolgokat gondolnának rólam. Szerencsére Kendall hamar felfogta, hogy nem szeretnék vele tárgyalni. Lehet, hogy bántja az elutasító viselkedésem vele szemben, de nem tehetek róla. Úgy érzem nem bízhatok benne. Egész nap a szobámban ücsörögtem és szerencsére senki sem zavart, csak Logan hozott be ebédet. Hálás is vagyok neki ezért. Kicsit beszéltünk is, de nem volt sok értelme. Most viszont megőrülök ettől a helytől, ezért kimentem a teraszra. Meglepetésemre ott találtam Logant és csak őt. Csak csendben ácsorogtunk egymás mellett és ez olyan megnyugtató. A közelében biztonságban érzem magam.
-Mi tetszik ennyire?- kérdezte. Észre se vettem, hogy bámulom. Ez gáz.
-Mi? Öhm..... Semmi?- tudakoltam én is, mire ő felnevetett.
-Szinte megettél a szemeddel. Szerintem azért csak nem lehetek annyira rémes, hogy azért nézz, ebből gondolom, hogy tetszik amit látsz.- fejtette ki, mire rajtam volt a sor, hogy felnevessek. -Nem viccnek szántam.- durcizott be.
-Na, nem úgy gondoltam, csak olyan viccesen adtad elő, mintha még te sem hitted volna el.
Megint csendbe burkolóztunk, de nem abba a kínos fajtába, hanem a megnyugtatóba.
-Lehet egy kérésem?- tudakoltam halkan attól félve, meg sem hallotta, de ő mégis biztatóan bólintott.- Ott aludnál ma is velem?
-Ha attól nyugodtabban alszol.- jelentette ki túl hamar ahhoz, hogy azt higgyem nem jelent neki semmit, de az sem zavarna, ha belém zúgott volna, talán azért, mert egy kicsit tetszik, de ez most mindegy. A lényeg, hogy vele lehessek.
-Köszönöm. Ez nagyon sokat jelent nekem...... Mármint, hogy ennyire kedves vagy velem.- javítottam ki magam. Ő csak csendben elmosolyodott.
-Valamit tudnod kell. -sóhajtott nagyot, de nem tudta elmondani, hogy mit szeretne, mert Kendall zavart meg minket. Azt akarta tudni, hogy ma éjjel vigyázzon-e rám, de visszautasítottam azzal az indokkal, hogy Logan már megígérte, hogy velem alszik a biztonságom érdekében. Amint befejeztem mondandóm a konyhába siettem egy kakaóért és utána ismét a szobámba zárkóztam. Logan nem sokkal később kopogtatott az ajtómon. Csak kiabáltam neki az engedélyt a befáradásra. Az ajtónak háttal ültem az ablak párkányban. A fiú szó nélkül lépett a helységbe és ült mellém.
-Sajnálom.- kezdett bele, de megszakítottam egy mit kérdéssel amire a válasza nem kicsit döbbentett meg.- Azt, hogy nem mondtam el előbb mennyire is szeretlek, hogy többet jelentesz nekem mint akár ki más, egy gyönyörű, csodálatos lány vagy, aki teljesen belopta magát a szívembe. Nem is tudhatod mennyire. Sajnálom, hogy ilyen körülmények közt kellett elmondanom.- fejezte be mondandóját. Elvesztem abban a gyönyörű barna szem párban, ahogy belenéztem és csak szín tiszta őszinteséget és szeretetet láttam. Nem tudtam megszólalni, de tudtam jobbat, ami helyettesít minden szót. Lassan közelítettem fejemmel az övé felé, karommal körbefontam a nyakát és számat az övé ellen nyomtam. Logan pár másodpercig lefagyva ült, de miután rájött miért is teszem karjait a testem köré fonta védelmezően és onnantól kezdve nem volt megállás. A pillangóim életre keltek, az érzés felemelő volt, mintha semmi gond nem lenne a világon és csak ő volt nekem. Minden mást elfelejtettem.
-Ez akkor most azt jelenti, hogy én is bejövök neked?- mosolyodott el a számra suttogva kérdését, mikor levegő hiányban elváltunk.
-Attól a pillanattól kezdve, amikor először megláttalak.- vallottam szint. Ő csak puszit nyomott a számra és szorosan magához ölelt, én meg fejemet a vállára hajtottam. Órákig ücsörögtünk így. Annyira megnyugtat a közelsége, mint senki másé.
Reggel az ágyamban ébredtem Logan karjai között. Nem is emlékszem, hogyan keveredtünk ide az ablak párkányból. Szépen óvatosan lefejtettem magamról a karjait és kiosontam a fürdőbe. A tükörbe nézve végre nem egy összetört, gyenge, hanem egy erős, boldog lány nézett vissza rám. Igen. Bátran ki merem jelenteni, hogy hosszú ideje ez volt a legjobb éjszakám. Gyorsan lehámoztam magamról a pizsamaként használt XXL-es felsőt és sortot, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam a meleg víz alatt mielőtt megfürödtem, de végül 30 perc alatt végeztem a tevékenységgel. Egy törölközőt tekertem a testem köré és kifésültem a hajam. Végül a fogamat is megmostam. Lehajoltam a csaphoz közel kiöblíteni a számat, de mikor felegyenesedtem a tükörben megláttam egy árnyat mire felsikítottam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése