3. rész

Elmentünk fagyizni. Mindketten epreset kértünk. James nem hagyta, hogy kifizessem a saját adagom. Elmentünk sétálni a parkba.
-Mesélj magadról!- szólaltam meg hirtelen.
-Mire vagy kíváncsi?-érdeklődött.
-Mindenre.- csillant fel a szemem.
-Nem szeretek magamról beszélni.- mondta, bár eddig nem annak a szerény fajtának tűnt.
-Akkor miről beszéljünk?
-Gyere!- parancsolt rám kedvesen miközben felsegített a padról amin addig ücsörögtünk.
-Hova?- lepődtem meg.
-Veszek neked egy új telót.
-Nem kell!- tiltakoztam azonnal.- Kendall majd visszaadja.
-Nem érted.- rázta meg a fejét mosolyogva.
-Elmagyarázod?
-Persze. Veszek neked egy új telót amiről Kendall nem tud és azon dumálhatunk majd.
-Ezt igazán nem kéne.- feleltem.
-Miért?- lepődött meg.
-Mert nem szeretném, hogy ennyit költs rám.
-Ugyan már.- legyintett. Nem tudtam lebeszélni a tervéről. Röpke 20 perc után sikeresen kiválasztott nekem egy készüléket amit meg is vett és a kezembe nyomta. Kénytelen voltam elfogadni.
-Örülök, hogy eljöttem otthonról.- mondtam ismételten a parkba érve.
-Én is, bár a csuklódat sajnálom.- mosolygott keserűen.
-Nem kell.- legyintettem.
-Csak Kendall fog kinyírni.
-Nem, ha azt mondjuk, hogy láttad ahogy elestem és bevittél a kórházba.- találtam ki a megmentésére.
-Ez remek ötlet.- vidult fel.
-Köszi. Csak haza kell vinned.- jelentettem ki.
Haza mentünk. Jamest behívtam a házba. Kendall amint meglátott kérdezősködni kezdett:
-Hol jártál? Mi lett a kezeddel? Úgy látszik nem hiába aggódtam. James, hogy kerülsz ide?
-Kificamodott a csuklóm. James vitt be a kórházba, utána pedig haza.- mondtam a tervhez tartva magam.
-Miért kellett kórházba menned?
-Mert elestem és bevertem a csuklómat a járda szélébe. James ezt látta és segített.
-Köszi James. Szia.- fordult hozzá és megpróbálta kiterelni a házból.
-Haza akarod küldeni?-lepődtem meg.
-Igen.
-Akkor én nem is zavarok.- mondta James.
-Nem mész sehova!- parancsoltam rá.
-De megy.- mondta Kendall.
-Adj két percet, hogy ezt megköszönjem.- kértem.
-Oké.- ezzel el is ment.
-Köszi ezt az egészet.- léptem közelebb hozzá.
-Nincs mit. Na, de megyek nehogy miattam kerülj büntibe. Majd hívlak.- suttogta el az utolsó mondatot.
-Oké.- mosolyogtam rá és átöleltem.
-Szia.
-Szia.- csuktam be mögötte az ajtót.
Ment el James, én pedig a szobámba indultam.

2.rész

Amikor felértem nem csuktam be teljesen az ajtót. Hallottam ahogy Kendall ordított:

-Legközelebb csak akkor gyere ha hívlak! Ne merd bárhogy is keresni a húgom! Ne szólj a többieknek erről!

-Azt nem ígérem, hogy elfelejtem Melodit, de nem szólok a többieknek.- mondta James.

-Most menj el!- parancsolta Kendall.

-Rendben. Üdvözlöm Melodit.- indult el.

-Nem adom át. szia.- bunkózott be.

-Szia.

James elment. Lementem inni egy kakaót.

-Szia király lány.- köszönt Kendall.

-Ne hívj így! Melodi vagyok. Amúgy is haragszom rád.- feleltem a béna becenevem hallatán. Utálom ha így hív.

-Mit tettem?- lepődött meg.

-Minden fiút elhajtasz.- ültem le a bögrémmel a kezemben.

-Mert féltelek.- próbált átölelni, de nem engedtem neki.

-Nem kell. Már nagy vagyok. Jamesszel miért nem találkozhatok?- tértem a lényegre.

-Azért, mert egy nőcsábász és nem akarom, hogy összetörje a szíved.- próbált a lelkemre beszélni.

-Csak had beszélgessek vele.- alkudoztam.

-Nem.- vágta rá rögtön.

-Léci csak a haverjaiddal had találkozzak.- próbáltam olyan srácokat találni akiket ismer ő is, hátha akkor enged.

-Nem.- tartott ki az "elvei" mellet.

-Kérlek.- kérleltem könnybe lábadt szemmel.

-Nem és téma lezárva.- jelentette ki ellent nem tűrő hangon.

-Ez minden álmom.- mondtam már sírva.
-A könnyeid nem hatnak meg.- játszotta a sziklát és neki állt lemosni utánam a pultot.

-Akkor felkeresem az 1d tagokat.- fenyegettem meg.

-Meg ne próbáld!- kiáltott rám.

-Vagy ők, vagy a haverjaid.- kényszerítettem választásra.

-Egyik se. Add a telód!- tartotta elém a kezét.

-Nem.- vágtam rá.

-Örülj, hogy Belltől nem tiltalak el.

-Nesze.- nyomtam a kezébe és elindultam az ajtó felé.

-Hova mész?- érdeklődött rekedt hangon.

Erre nem válaszoltam, csak elrohantam. Ahogy szaladtam felborítottam Jamest, mert nem láttam a könnyeimtől. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.

-Jól vagy?- kérdezte amikor felsegített.

-Nem, nagyon fáj a csuklóm.- pont a járda szélébe ütöttem be.

-Gyere! Elviszlek egy orvoshoz.- mondta lágy hangon.

-Köszi.- hálálkodtam.

-Nincs mit.

-Bocs, hogy felborítottalak.- kértem elnézést a járdát figyelve.

-Semmi. Miért rohantál?- érdeklődött most ő.

-Mert Kendall kiakasztott.- feleltem rá pillantva.

-Megint mit csinált?- forgatta meg a szemeit.

-Nem engedi, hogy veled, vagy Logannal, vagy Carlosszal beszéljek.- csuklott el a hangom.

-De szemét.

-Még a telómat is elvette.- panaszkodtam.

-Hogy lehet ilyen?- tette fel a költői kérdését.

-Azt mondta azért nem beszélhetek veled, mert szerinte nőcsábász vagy.

-Volt pár barátnőm, de az összes kidobott.- mondta szomorkásan.

-Engem nem érdekel. Nem karok járni veled, csak haverkodni.- jelentettem ki.

-Akkor mi van ha én többet szeretnék a barátságnál?- kérdezte szemöldök húzogatva.

-Semmi. Most beszélek fiúval másodszor Kendall nélkül.

-Megjöttünk. Gyere!- terelt be a kórházba.

-Rendben.

Bementünk a dokihoz, aki megállapította, hogy kificamodott a csuklóm, amit bekötött. Amikor kiértünk James szólalt meg:

-Bocs, hogy útban voltam.- kért elnézést velem szembe állva.

-Nem a te hibád.- feleltem neki mosolyogva.

-Meghívhatlak fagyizni?

-Persze.

-Akkor gyere!

-Oké.- indultunk el.

1. rész

Sziasztok! Visszatérek ezzel a bloggal csak kicsit átírva (nagyon kicsit). Mostantól rendszeresen lesznek részek általában szombaton vagy vasárnap. Nem is húzom tovább az időt. Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után ha lehet! Jó olvasást az első részhez!

Melodi vagyok. Ma reggel 6-kor keltem. Lezuhanyoztam, felvettem egy laza felsőt és egy cső nadrágot, befontam a hajam és megindultam a konyhába valami harapni való után nézve. Szerencsére Kendall még itthon volt.

-Szia.- köszöntem neki amikor leértem mellé a a konyhába.

-Jó reggelt. Mit kérsz reggelire?- kérdezte kedvesen

-Rántottát.-feleltem és leültem az egyik székre az asztalhoz.

-Oké.-egyezett bele és elővette a tojásokat.

-Köszi.

-Lehetne, hogy ma plázáz Bellel?- érdeklődött.

-Miért küldesz el minden szombaton valahova?- kezdett már ez aggasztani. Egyszer szerettem volna otthon pihenni.

-Azért, mert szeretném ha kikapcsolódnál.- érvelt.

-De azt itthon is tudok. Had maradjak.

-Ne!- parancsolt rám erélyesen.

-Mit titkolsz?- álltam elé.

-Semmit.- nézett el a szememtől. Ezt akkor csinálja ha titkol valamit.

-Kendall, mond el! Tudom, hogy titkolózol.

Ekkor kopogtak.

-Nyitom.- kiabáltam ajtó nyitás közben. Egy helyes barna hajú fiút láttam meg, aki fehér felsőt, bőr dzsekit és egy fekete farmert viselt.

-Szia Melodi.- köszönt aranyosan.

-Szia. Ki vagy? Honnan tudod a nevem?- kérdeztem meglepetten.

-Ki az? - hallottam Kendall hangját. Ekkor megjelent mellettem.- James! Hogy kerülsz ide?!

-Beszélni akartál velem, hát jöttem.- felelte.

-Melodi, menj fel a szobádba!- parancsolt rám a bátyám.

-Nem.- ellenkeztem.

-Ne vitázz!- mondta ellent nem tűrően.

-Kendall, hagyd! Nem tilthatod el örökre tőlünk.- érvelt mellettem mint kiderült James.

-De igen!- foglalkozott már vele Kendall.

-Kendall! Én is itt vagyok. Avass be a dolgaidba!- szóltam rá most én.

-Melodi kérlek had beszéljek Jemesszel.- enyhültek meg vonásai.

-Egy feltétellel.- mosolyogtam rá ördögien.

-Mond!

-Ha előtte két szót válthatok Jamesszel négy szem közt.

-Kapsz öt percet.- adta be a derekát nagy nehezen.

-Ne merj hallgatózni!- mondta játékosan.

-Rendben.- indult meg a konyhába.

Kettesben maradtam Jamesszel.

-Mit szeretnél?- kérdezte.

-Beszélgetni. Honnan tudod a nevem?

-Nem Kendalltől, azt elhiheted. Nyomoztam utánad.

-Mert?- lepődtem meg. Miért nyomozna bárki is utánam?

-Egyszer láttam egy képet rólad az öltözőjében. Rákérdeztem ki az. Annyit mondott, hogy a húga és ne merjek kérdezősködni, vagy szólni a többieknek.- mosolyodott el édesen.

-Minden fiút elkerget a közelemből.- merengtem el.

-Ennyire félt?

-Igen. Kik azok a többiek? Milyen öltöző?- tértem vissza, mivel ez teljesen új információ volt számomra.

-Te nem tudsz a BTR-ről?- esett le az álla.

-De tudok, de ez hogy jön ide?

-A tagjai vagyunk. Kendall, Logan, Carlos és én.- mondta mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölné velem.

-Tessék?

-Nem tudsz rólunk?- kérdezett vissza.

-Nem alig van időm valamire ezért nem foglalkozom bandákkal.

-Ennyire szemét Kendall? Mindenről lemaradsz miatta?

-Igen. Adhatok valamit?- kezdtem kotorni a zsebemben.

-Persze.

Egy cetlit nyomtam a kezébe,amin a számom és a facebook-os nevem volt.

-Mi ez?- kezdte forgatni kezében az apró cetlit.

-Nézd meg és ne merj szólni erről Kendallnak!- figyelmeztettem.

-Rendben és köszi.- mosolygott rám.

-Nincs mit.

-Lejárt az idő- mondta Kendall mielőtt megölelhettem volna Jamest. 

-Oké, megyek-indultam meg a szobámba.