2015. január 25., vasárnap

11. rész

*Kendall szemszöge*

Korán haza értem. Felmentem Melodi szobájába, hogy köszönjek neki. Amikor beléptem épp Jamesel smárolt az ágyon fekve. Nem tudom mi lett volna, ha nem zavarom meg őket. Teljesen elborult az agyam. Ők már a szoba két külön sarkában álltak.
-James hogy merted megcsókolni?- kérdeztem kiabálva.
-Ő kapott le.- mondta védekezően.
-Aha persze. Hogy van képed hazudni is?!-ökölbe szorítottam a kezem.
-Nem hazudok.- emelte fel a  kezét ezzel mutatva, hogy megesküszik rá.
-Te voltál felül ember!- ordítottam mint egy őrült.
-Kendall, kérlek hagyd!- szólt közbe Melodi, de nem figyeltem rá. Behúztam egyet Jamesnek.
-Kendall, nyugodj már meg!- ordított Melodi. Felsegítette Jamest aki az ütés erejétől a földre esett.- Menj innen! Nem csináltunk semmi rosszat, csak élvezzük az életet!- folytatta a kiabálást.
-Nem megyek innen sehova. James az aki most lelép.- jelentettem ki majd az ajtóra mutattam. James köszönés képpen átölelte Melodit majd elment. Melodi elindult le.
-Hova mész?- kérdeztem.
-A parkba deszkázni.- válaszolt flegmán.
-Ne bunkózz!- szóltam rá.- Nem mehetsz, mert szobafogságban vagy.
-Nem parancsolsz  nekem.- mondta majd elment. Mekkora egy állat vagyok.

* Melodi szemszöge:*

Kendall nagyon felhúzott. Hogy volt képes bántani a haverját? Lassan gurultam a deszkával miközben írtam Jamesnek egy SMS-t:

"Minden rendben? Jól vagy? Vérzik még az orrod? Sajnálom, hogy miattam sérültél meg."

A könnyeimmel küszködtem miközben haladtam. Kiabálást hallottam. A hang irányába fordultam. Harry kiabált nekem:
-Szia Melodi.- köszönt.- Nem szobafogságban vagy?
-Szia.- köszöntem vissza elhaló hangon.- De, csak leléptem.
-Mi a baj?- kérdezte aggódva. Leültünk egy padra.
-Jamesel voltam otthon. Véletlen lekaptam. Az ágyon fekve smároltunk amikor benyitott Kendall. Kiabált egy sort majd behúzott Jamesnek. Haza is küldte én meg leléptem.- Miközben meséltem kigurult egy könnycsepp a szememből. Harry letörölte.
-Értem. Meghívhatlak egy fagyira?- kérdezte reménykedő pillantással.
-Este nyolckor?- néztem rá értetlenül.
-Persze. Miért ne?- felsegített a padról. Elgurultunk egy fagyizóba. Ő csokisat én sárgadinnyéset ettem. 11-ig deszkáztunk. Mivel fáztam oda adta a pulcsiját. Kedves volt tőle. Elköszöntünk majd haza mentünk. Szerencsére Kendall aludt a kanapén. Felmentem a szobámba. Gyorsan átöltöztem majd lefeküdtem aludni. Reggel 10-kor keltem. Szerencsére ma se kell suliba mennem. Lezuhanyoztam. Felvettem  egy fekete legginszt és egy kék hosszú felsőt. A hajam begöndörítettem és hullámcsattal eltűztem, hogy ne lógjon a szemembe. Lementem reggelizni amit inkább ebédnek kéne nevezni, mert már 11 óra van.  Kendall lent főzött.
-Szia.- köszönt meglepetten amikor meglátott a lépcsőn.- Mikor értél haza?
-Hali. Éjfélkor.- válaszoltam ásítva.- Mik ezek a finom illatok?
-Hol voltál addig? Pizza.- aggódva és dühösen tette fel a kérdését.
-Harryvel voltam. Deszkáztunk a parkban.
Megcsörrent a telefonom. James hívott ezért kimentem az udvarra és felvettem.

*Beszélgetés:*

-Halló.- szóltam bele.
-Szia. Nem miattad kaptam. Jól vagyok. Már rég elállt.- válaszolt az SMS-re.- Bocs, hogy csak most reagálok, de a barátnőmmel voltam. - az utolsó mondat hallatán lesokkoltam.
-Van barátnőd?- kérdeztem még mindig döbbenten kis idő után.
-Igen.
-Akkor miért smároltál velem?!- kiabálva tettem fel kérdésem.
-Csak azt akartam, hogy jó legyen az első csókod és ne olyan amin ellöknek.- mondta sajnálkozva.- Ugye nem mondod el Selenának?
-Tényleg? Selena a csajod?- hangom döbbent volt.
-Haragszol? Igen, ő a barátnőm.
-Dehogy. Ez a legédesebb dolog amit valaha tettek értem. Megyek ebédelni.
-Oké. Szia.
-Szia.- letettem a telefont majd bementem a házba. Becsuktam az ajtót. Léptem kettőt, majd minden elsötétült előttem...

2015. január 15., csütörtök

10. rész

Sziasztok! Mint tudjátok nem szoktam se ide, se a végére írni, mert nem nagyon van veletek közölni valóm a részen kívül, most mégis ehhez folyamodok. Ennek az oka pedig a következő: szeretnék elmondani pár információt. A blogot 20-25 részesre tervezem és már a vége is majdnem teljesen tiszta. Már eléggé a vége felé járok írásban, de nem szeretnék előre elmondani dolgokat belőle, viszont remélem, hogy sikerül majd meglepnem titeket. Szeretném megköszönni azoknak akik eddig velem tartottak és most is tartanak, de azért örülnék egy-két véleménynek vagy pipának, de nem szólok bele, végül is ez a ti döntésetek. Azért köszönök mindent. Jó olvasást!

Amikor Logan megjött tátva maradt a szája.
-Vigyázni kell rá nem nézegetni.- mondta Kendall nevetve majd távozott.Mérges voltam rá, mert nem vagyok óvodás akire vigyázni kell.
Elmeséltem a történteket Logannek, aki a hallottak hatására aggódva átölelt.
Főztünk ebédet. Miután megettük Logan kapott egy telefon hívást mi szerint be kell mennie dolgozni. Ide hívta Jamest, de neki mennie kell és James még nem ért ide. Bezártam az ajtót és az ablakokat. Felmentem a szobámba és felnéztem facebook-ra. Nem volt üzenetem. Megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám keresett ezért nem vettem fel. Féltem, hogy megint a tegnapi zaklatóm lesz az.
-Nagyot hibáztál kislány.- mondta mögöttem valaki. Sajnos semmijét nem láttam.
-Mit akarsz?- kérdeztem nem túl kedvesen.
-Mindent a maga idejében.- hallottam kedvelt válaszát.
-Szereted ezt a mondatot.- mondtam szemrehányóan.
-Baj?- kérdezte, majd mindkét kezét a vállamra tette. Bevallom rettegtem tőle. Fogalmam sincs ki és miért csinálja.- Ha ki akarod deríteni, hogy ki vagyok lemész a konyhába.- mondta mielőtt eltűnt. Lementem a konyhába. Az asztalon egy cetli volt.

"Szia kislány!
Látom érdekel a kilétem. majd megtudod ki vagyok."- lehetett olvasni a papírra nyomtatva.

Csengettek. Szerencsére James volt az akinek pont úgy ugrottam a nyakába mint tegnap Kendallnak.
-Szia!- köszönt.
-Szia! Úgy örülök neked.- mondtam továbbra is szorosan hozzábújva.
-Vettem észre.
Bementünk a házba. Neki is elmeséltem a történteket, beleértve a mait is. Megmutattam neki a cetlit. Amikor mindent elmeséltem szorosan átölelt, és azt mondta, hogy nem kell féljek ő vigyázni fog rám.
-Felmegyek gyakorolni.- szólaltam meg hirtelen.
-Mit gyakorolni?- kérdezte fura mosollyal.
-Hangszer. Nem kell mindig rosszra gondolni.- nevettem.
-Min játszol?- érdeklődött.
-Zongora, gitár és dob.- soroltam.
-Dob?- esett le az álla.
-Igen. Mi bajod vele?
-Semmi, csak nem épp egy nőies hangszer.
Felmentünk a szobámba. El doboltam egy számot.
-Wáó. Szuper vagy.- mondta.
-Tudom.- kuncogtam.
-De egó itt valaki.- nevetett fel ő is.
-Igen. Te.
-Ez fájt.-mondta szomorúan.
-Ne sírj, veszünk másikat.- öleltem át. Meg akartam puszilni, de bele fordult így véletlen lekaptam. Visszacsókolt. El akartam lökni, de én kaptam le. Nem venné ki jól magát. Így hagytam. Átadtam magam a pillanatnak.

*James szemszöge:*
Melodi lekapott én pedig visszacsókoltam. Tudtam, hogy először csókolózik. Azt akartam, hogy élvezze ezért leültettem az ágyra, majd elfektettem. Így smároltunk egy darabig. Jól csókol, bár még van mit tanulnia. Éreztem, hogy élvezi. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Melodi csodálatos lány. Csak vele akartam lenni. Sajnos valaki megzavart minket és ez a valaki Kendall volt......

2015. január 10., szombat

9. rész

Reggel korán keltem, mert iskola. Lezuhanyoztam és felvettem egy szűk farmert, egy fekete felsőt és a kedvenc fekete kardigánom, meg a tornacipőm. Megmostam a fogam és szorosan összefogtam a hajam a fejem tetején.  Megfogtam a váll táskám és lementem. Felkaptam a kulcsomat a helyéről, bezártam az ajtót magam mögött, elővettem a gördeszkám és elindultam a suliba. Nem értem miért kínozzák a diákokat júniusban sulival, de csak egy hetet kell kibírjak és végre szünet. Ma mindenki nagyon fura volt. Senki nem szólt hozzám. Egyik szünetben egy végzős azt mondta a haverjának: "Nézd már! Ott megy az a csaj aki tegnap a dilissel volt."
Nem értettem, hogy ezt miért mondja. Egyben biztos voltam. Harryt tartják furcsának, de miért? Egész nap rajtam nevettek, de szerencsére ma csak 4 órám volt. Bell nem volt suliban így még nehezebb volt kibírni.Amikor kicsengettek a negyedik óráról meglepő gyorsasággal mentem a szekrényemhez. Elő kaptam a táskám és a deszkám, és már indultam is haza. A parkon keresztül mentem, hogy kiszellőztessem a fejem. Amikor haza értem Kendall még nem volt otthon ezért felhívtam.
*Beszélgetés:*
-Szia.- köszöntem.
-Szia.- üdvözölt ő is.
-Átmehetek Bellhez?- érdeklődtem.
-Menj.- mondta kis habozás után.
-Köszi Köszi Köszi.- hálálkodtam a konyhába indulva.
-Van egy feltétele.- mondta szigorúan.
-Mi az?- lepődtem meg.
-Ha tanultok.- enyhült meg a hangja.
-Azért megyek.
-Oké. Szia.- köszönt el.
-Szia.- tettem én is hasonlóképp.
*Beszélgetés vége*
Elindultam. Mivel senki se nyitott ajtót felhívtam Bellt. Öt perc múlva már beengedett. Sokat tanultunk.  Ami ilyenkor nagyon hasznos, mert az év végi dogák sokat számítanak. Kár, hogy Logan nem volt otthon. Szívesen beszélgettem volna vele. Későn mentem haza. De Kendall még mindig nem volt otthon. Lezuhanyoztam, vacsoráztam, utána doboltam egy kicsit. Majd felmentem facebookra. Kaptam egy üzenetet Harrytől.

"Szia.
Kár. Miattam kaptad? Hogy vagy?"- utalt a büntetésemre.

Válaszom:

"Szia.
Nem miattad, hanem saját hibából. Köszi. Megvagyok. Te?"

Mivel már 10 óra volt lefeküdtem aludni. Éjfélkor megszólalt a telefonom.  Ismeretlen szám keresett, így felvettem.
*Beszélgetés:*
-Szia kislány. Tudom, hogy egyedül vagy.-szólt a hang.
-Ki maga és mit akar tőlem?- kérdeztem.
-Mindent a maga idejében. Egyenlőre csak játszunk.
-Hagyjon békén!- mondtam, majd lecsaptam a telefont.
-Hiba volt.- hallottam egy hangot. Mozdulni se tudtam a félelemtől.
-Nem kell félned.- mondta. Miért van az, ha ezt mondják jobban retteg az ember? Csak feküdtem az ágyamban. Öt percig nem hallottam semmit. Nyomasztó csend honolt a házon. Majd megint hallottam egy hangot:
-Nem árt bezárni az ajtót.- ezt már közelebbről hallottam.
-Ki maga?- kérdeztem még mindig félve.
-Mindent a maga idejében.- válaszolta ismét. Végre meghallottam Kendall autójának a hangját. A zaklatóm rögtön eltűnt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem most látom utoljára.
Rohantam le Kendallhez. Nagyon megleptem, mert ilyenkor már aludni szoktam és alapból se üdvözöltem még így. Nagyon aggódott, mivel remegtem. Elmeséltem neki az egész napom és az éjszaka eddigi részét. A történtek miatt holnap nem kell suliba mennem, de Kendall nem tud itthon maradni velem ezért átjön Logan. Az éjszaka többi része nyugodtan telt, de én nem tudtam elaludni. Reggel korán keltem. Lezuhanyoztam. Felvettem egy simulós térd nadrágot és egy fekete felsőt. Amikor Logan megjött....

2015. január 4., vasárnap

8. rész

-Mit csináltok?- kérdezte mérgese.
-Reggelizünk.- válaszoltam. Ettől még jobban kiakadt. Szerencsére Bell épp az ajtó előtt ment el. Látta, hogy Kendall mindjárt ordít. Bejött a szobába, Kendall elé állt. Átölelte, megpuszilta és utána kivezette a szobából. Rám kacsintott mielőtt végleg eltűnt. Logan haza ment, mert nem akart balhét. Bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Megszárítottam a hajam. Felvettem egy szűk farmert és egy fekete felsőt. Felvettem a sport csukámat. Elindultam egy kicsit deszkázni. Kendall épp Bellel volt elfoglalva ezért könnyen leléptem. Épp egy trükköt próbáltam amikor elestem. Egy barna hajú srác jött oda hozzám.
-Jól vagy?- kérdezte, és segített felállni.
-Persze.- Válaszoltam egy kicsivel később. Csak most vettem észre, hogy a srácnál is van egy deszka.
-Hogy hívnak?- érdeklődött édesen mosolyogva.
-Melodi Schmidt.- feleltem kicsit szégyenlősen.
-Engem Harry Stylesnak.
Az egész napot együtt töltöttük. Délelőtt deszkáztunk. Ebédre hot dogot ettünk. Délután beültünk egy moziba. Egy horror filmet néztünk meg, ami cseppet sem volt ijesztő. Mozi után Harrynek sajnos haza kellett mennie. Én is így tettem. Kendall nagyon ki volt akadva.Szoba fogságot kaptam, mert nem tudta, hogy hol vagyok. Felmentem a szobámba. Felnéztem facebookra. Kaptam két üzenetet. Az egyiket Belltől:

"Szia.
Sajnálom, hogy Kendall ilyen. Nem tudtam megnyugtatni. Hétfőn átjössz tanulni?"

A válaszom:

"Szia.
Köszi, hogy megpróbáltad. Mennék, de szoba fogságban vagyok."

A másik üzenet Harrytől jött:

"Szia.
Nagyon jól éreztem ma magam. Mikor láthatlak legközelebb?  Szeretnélek jobban megismerni."

Erre is válaszoltam:

"Szia.
Én is jól éreztem ma magam. Fogalmam sincs, mert  szoba fogságban vagyok."

Ezután kikapcsoltam a gépem. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsamám. Lementem a konyhába és csináltam magamnak vacsorát. Miután megettem felmentem a szobámba. Oda ültem a dobomhoz. Egy órán keresztül játszottam. Miután végeztem fogat mostam és lefeküdtem. Éjfélig nem tudtam elaludni. Folyton Harryre és a srácokra gondoltam. Végül sikerült elaludnom.