11. rész

*Kendall szemszöge*

Korán haza értem. Felmentem Melodi szobájába, hogy köszönjek neki. Amikor beléptem épp Jamesel smárolt az ágyon fekve. Nem tudom mi lett volna, ha nem zavarom meg őket. Teljesen elborult az agyam. Ők már a szoba két külön sarkában álltak.
-James hogy merted megcsókolni?- kérdeztem kiabálva.
-Ő kapott le.- mondta védekezően.
-Aha persze. Hogy van képed hazudni is?!-ökölbe szorítottam a kezem.
-Nem hazudok.- emelte fel a  kezét ezzel mutatva, hogy megesküszik rá.
-Te voltál felül ember!- ordítottam mint egy őrült.
-Kendall, kérlek hagyd!- szólt közbe Melodi, de nem figyeltem rá. Behúztam egyet Jamesnek.
-Kendall, nyugodj már meg!- ordított Melodi. Felsegítette Jamest aki az ütés erejétől a földre esett.- Menj innen! Nem csináltunk semmi rosszat, csak élvezzük az életet!- folytatta a kiabálást.
-Nem megyek innen sehova. James az aki most lelép.- jelentettem ki majd az ajtóra mutattam. James köszönés képpen átölelte Melodit majd elment. Melodi elindult le.
-Hova mész?- kérdeztem.
-A parkba deszkázni.- válaszolt flegmán.
-Ne bunkózz!- szóltam rá.- Nem mehetsz, mert szobafogságban vagy.
-Nem parancsolsz  nekem.- mondta majd elment. Mekkora egy állat vagyok.

* Melodi szemszöge:*

Kendall nagyon felhúzott. Hogy volt képes bántani a haverját? Lassan gurultam a deszkával miközben írtam Jamesnek egy SMS-t:

"Minden rendben? Jól vagy? Vérzik még az orrod? Sajnálom, hogy miattam sérültél meg."

A könnyeimmel küszködtem miközben haladtam. Kiabálást hallottam. A hang irányába fordultam. Harry kiabált nekem:
-Szia Melodi.- köszönt.- Nem szobafogságban vagy?
-Szia.- köszöntem vissza elhaló hangon.- De, csak leléptem.
-Mi a baj?- kérdezte aggódva. Leültünk egy padra.
-Jamesel voltam otthon. Véletlen lekaptam. Az ágyon fekve smároltunk amikor benyitott Kendall. Kiabált egy sort majd behúzott Jamesnek. Haza is küldte én meg leléptem.- Miközben meséltem kigurult egy könnycsepp a szememből. Harry letörölte.
-Értem. Meghívhatlak egy fagyira?- kérdezte reménykedő pillantással.
-Este nyolckor?- néztem rá értetlenül.
-Persze. Miért ne?- felsegített a padról. Elgurultunk egy fagyizóba. Ő csokisat én sárgadinnyéset ettem. 11-ig deszkáztunk. Mivel fáztam oda adta a pulcsiját. Kedves volt tőle. Elköszöntünk majd haza mentünk. Szerencsére Kendall aludt a kanapén. Felmentem a szobámba. Gyorsan átöltöztem majd lefeküdtem aludni. Reggel 10-kor keltem. Szerencsére ma se kell suliba mennem. Lezuhanyoztam. Felvettem  egy fekete legginszt és egy kék hosszú felsőt. A hajam begöndörítettem és hullámcsattal eltűztem, hogy ne lógjon a szemembe. Lementem reggelizni amit inkább ebédnek kéne nevezni, mert már 11 óra van.  Kendall lent főzött.
-Szia.- köszönt meglepetten amikor meglátott a lépcsőn.- Mikor értél haza?
-Hali. Éjfélkor.- válaszoltam ásítva.- Mik ezek a finom illatok?
-Hol voltál addig? Pizza.- aggódva és dühösen tette fel a kérdését.
-Harryvel voltam. Deszkáztunk a parkban.
Megcsörrent a telefonom. James hívott ezért kimentem az udvarra és felvettem.

*Beszélgetés:*

-Halló.- szóltam bele.
-Szia. Nem miattad kaptam. Jól vagyok. Már rég elállt.- válaszolt az SMS-re.- Bocs, hogy csak most reagálok, de a barátnőmmel voltam. - az utolsó mondat hallatán lesokkoltam.
-Van barátnőd?- kérdeztem még mindig döbbenten kis idő után.
-Igen.
-Akkor miért smároltál velem?!- kiabálva tettem fel kérdésem.
-Csak azt akartam, hogy jó legyen az első csókod és ne olyan amin ellöknek.- mondta sajnálkozva.- Ugye nem mondod el Selenának?
-Tényleg? Selena a csajod?- hangom döbbent volt.
-Haragszol? Igen, ő a barátnőm.
-Dehogy. Ez a legédesebb dolog amit valaha tettek értem. Megyek ebédelni.
-Oké. Szia.
-Szia.- letettem a telefont majd bementem a házba. Becsuktam az ajtót. Léptem kettőt, majd minden elsötétült előttem...