10. rész

Sziasztok! Mint tudjátok nem szoktam se ide, se a végére írni, mert nem nagyon van veletek közölni valóm a részen kívül, most mégis ehhez folyamodok. Ennek az oka pedig a következő: szeretnék elmondani pár információt. A blogot 20-25 részesre tervezem és már a vége is majdnem teljesen tiszta. Már eléggé a vége felé járok írásban, de nem szeretnék előre elmondani dolgokat belőle, viszont remélem, hogy sikerül majd meglepnem titeket. Szeretném megköszönni azoknak akik eddig velem tartottak és most is tartanak, de azért örülnék egy-két véleménynek vagy pipának, de nem szólok bele, végül is ez a ti döntésetek. Azért köszönök mindent. Jó olvasást!

Amikor Logan megjött tátva maradt a szája.
-Vigyázni kell rá nem nézegetni.- mondta Kendall nevetve majd távozott.Mérges voltam rá, mert nem vagyok óvodás akire vigyázni kell.
Elmeséltem a történteket Logannek, aki a hallottak hatására aggódva átölelt.
Főztünk ebédet. Miután megettük Logan kapott egy telefon hívást mi szerint be kell mennie dolgozni. Ide hívta Jamest, de neki mennie kell és James még nem ért ide. Bezártam az ajtót és az ablakokat. Felmentem a szobámba és felnéztem facebook-ra. Nem volt üzenetem. Megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám keresett ezért nem vettem fel. Féltem, hogy megint a tegnapi zaklatóm lesz az.
-Nagyot hibáztál kislány.- mondta mögöttem valaki. Sajnos semmijét nem láttam.
-Mit akarsz?- kérdeztem nem túl kedvesen.
-Mindent a maga idejében.- hallottam kedvelt válaszát.
-Szereted ezt a mondatot.- mondtam szemrehányóan.
-Baj?- kérdezte, majd mindkét kezét a vállamra tette. Bevallom rettegtem tőle. Fogalmam sincs ki és miért csinálja.- Ha ki akarod deríteni, hogy ki vagyok lemész a konyhába.- mondta mielőtt eltűnt. Lementem a konyhába. Az asztalon egy cetli volt.

"Szia kislány!
Látom érdekel a kilétem. majd megtudod ki vagyok."- lehetett olvasni a papírra nyomtatva.

Csengettek. Szerencsére James volt az akinek pont úgy ugrottam a nyakába mint tegnap Kendallnak.
-Szia!- köszönt.
-Szia! Úgy örülök neked.- mondtam továbbra is szorosan hozzábújva.
-Vettem észre.
Bementünk a házba. Neki is elmeséltem a történteket, beleértve a mait is. Megmutattam neki a cetlit. Amikor mindent elmeséltem szorosan átölelt, és azt mondta, hogy nem kell féljek ő vigyázni fog rám.
-Felmegyek gyakorolni.- szólaltam meg hirtelen.
-Mit gyakorolni?- kérdezte fura mosollyal.
-Hangszer. Nem kell mindig rosszra gondolni.- nevettem.
-Min játszol?- érdeklődött.
-Zongora, gitár és dob.- soroltam.
-Dob?- esett le az álla.
-Igen. Mi bajod vele?
-Semmi, csak nem épp egy nőies hangszer.
Felmentünk a szobámba. El doboltam egy számot.
-Wáó. Szuper vagy.- mondta.
-Tudom.- kuncogtam.
-De egó itt valaki.- nevetett fel ő is.
-Igen. Te.
-Ez fájt.-mondta szomorúan.
-Ne sírj, veszünk másikat.- öleltem át. Meg akartam puszilni, de bele fordult így véletlen lekaptam. Visszacsókolt. El akartam lökni, de én kaptam le. Nem venné ki jól magát. Így hagytam. Átadtam magam a pillanatnak.

*James szemszöge:*

Melodi lekapott én pedig visszacsókoltam. Tudtam, hogy először csókolózik. Azt akartam, hogy élvezze ezért leültettem az ágyra, majd elfektettem. Így smároltunk egy darabig. Jól csókol, bár még van mit tanulnia. Éreztem, hogy élvezi. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Melodi csodálatos lány. Csak vele akartam lenni. Sajnos valaki megzavart minket és ez a valaki Kendall volt......