Reggel korán keltem, mert iskola. Lezuhanyoztam és felvettem egy szűk farmert, egy fekete felsőt és a kedvenc fekete kardigánom, meg a tornacipőm. Megmostam a fogam és szorosan összefogtam a hajam a fejem tetején. Megfogtam a váll táskám és lementem. Felkaptam a kulcsomat a helyéről, bezártam az ajtót magam mögött, elővettem a gördeszkám és elindultam a suliba. Nem értem miért kínozzák a diákokat júniusban sulival, de csak egy hetet kell kibírjak és végre szünet. Ma mindenki nagyon fura volt. Senki nem szólt hozzám. Egyik szünetben egy végzős azt mondta a haverjának: "Nézd már! Ott megy az a csaj aki tegnap a dilissel volt."
Nem értettem, hogy ezt miért mondja. Egyben biztos voltam. Harryt tartják furcsának, de miért? Egész nap rajtam nevettek, de szerencsére ma csak 4 órám volt. Bell nem volt suliban így még nehezebb volt kibírni.Amikor kicsengettek a negyedik óráról meglepő gyorsasággal mentem a szekrényemhez. Elő kaptam a táskám és a deszkám, és már indultam is haza. A parkon keresztül mentem, hogy kiszellőztessem a fejem. Amikor haza értem Kendall még nem volt otthon ezért felhívtam.
*Beszélgetés:*
-Szia.- köszöntem.
-Szia.- üdvözölt ő is.
-Átmehetek Bellhez?- érdeklődtem.
-Menj.- mondta kis habozás után.
-Köszi Köszi Köszi.- hálálkodtam a konyhába indulva.
-Van egy feltétele.- mondta szigorúan.
-Mi az?- lepődtem meg.
-Ha tanultok.- enyhült meg a hangja.
-Azért megyek.
-Oké. Szia.- köszönt el.
-Szia.- tettem én is hasonlóképp.
*Beszélgetés vége*
Elindultam. Mivel senki se nyitott ajtót felhívtam Bellt. Öt perc múlva már beengedett. Sokat tanultunk. Ami ilyenkor nagyon hasznos, mert az év végi dogák sokat számítanak. Kár, hogy Logan nem volt otthon. Szívesen beszélgettem volna vele. Későn mentem haza. De Kendall még mindig nem volt otthon. Lezuhanyoztam, vacsoráztam, utána doboltam egy kicsit. Majd felmentem facebookra. Kaptam egy üzenetet Harrytől.
Nem értettem, hogy ezt miért mondja. Egyben biztos voltam. Harryt tartják furcsának, de miért? Egész nap rajtam nevettek, de szerencsére ma csak 4 órám volt. Bell nem volt suliban így még nehezebb volt kibírni.Amikor kicsengettek a negyedik óráról meglepő gyorsasággal mentem a szekrényemhez. Elő kaptam a táskám és a deszkám, és már indultam is haza. A parkon keresztül mentem, hogy kiszellőztessem a fejem. Amikor haza értem Kendall még nem volt otthon ezért felhívtam.
*Beszélgetés:*
-Szia.- köszöntem.
-Szia.- üdvözölt ő is.
-Átmehetek Bellhez?- érdeklődtem.
-Menj.- mondta kis habozás után.
-Köszi Köszi Köszi.- hálálkodtam a konyhába indulva.
-Van egy feltétele.- mondta szigorúan.
-Mi az?- lepődtem meg.
-Ha tanultok.- enyhült meg a hangja.
-Azért megyek.
-Oké. Szia.- köszönt el.
-Szia.- tettem én is hasonlóképp.
*Beszélgetés vége*
Elindultam. Mivel senki se nyitott ajtót felhívtam Bellt. Öt perc múlva már beengedett. Sokat tanultunk. Ami ilyenkor nagyon hasznos, mert az év végi dogák sokat számítanak. Kár, hogy Logan nem volt otthon. Szívesen beszélgettem volna vele. Későn mentem haza. De Kendall még mindig nem volt otthon. Lezuhanyoztam, vacsoráztam, utána doboltam egy kicsit. Majd felmentem facebookra. Kaptam egy üzenetet Harrytől.
"Szia.
Kár. Miattam kaptad? Hogy vagy?"- utalt a büntetésemre.
Kár. Miattam kaptad? Hogy vagy?"- utalt a büntetésemre.
Válaszom:
"Szia.
Nem miattad, hanem saját hibából. Köszi. Megvagyok. Te?"
Nem miattad, hanem saját hibából. Köszi. Megvagyok. Te?"
Mivel már 10 óra volt lefeküdtem aludni. Éjfélkor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám keresett, így felvettem.
*Beszélgetés:*
-Szia kislány. Tudom, hogy egyedül vagy.-szólt a hang.
-Ki maga és mit akar tőlem?- kérdeztem.
-Mindent a maga idejében. Egyenlőre csak játszunk.
-Hagyjon békén!- mondtam, majd lecsaptam a telefont.
-Hiba volt.- hallottam egy hangot. Mozdulni se tudtam a félelemtől.
-Nem kell félned.- mondta. Miért van az, ha ezt mondják jobban retteg az ember? Csak feküdtem az ágyamban. Öt percig nem hallottam semmit. Nyomasztó csend honolt a házon. Majd megint hallottam egy hangot:
-Nem árt bezárni az ajtót.- ezt már közelebbről hallottam.
-Ki maga?- kérdeztem még mindig félve.
-Mindent a maga idejében.- válaszolta ismét. Végre meghallottam Kendall autójának a hangját. A zaklatóm rögtön eltűnt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem most látom utoljára.
Rohantam le Kendallhez. Nagyon megleptem, mert ilyenkor már aludni szoktam és alapból se üdvözöltem még így. Nagyon aggódott, mivel remegtem. Elmeséltem neki az egész napom és az éjszaka eddigi részét. A történtek miatt holnap nem kell suliba mennem, de Kendall nem tud itthon maradni velem ezért átjön Logan. Az éjszaka többi része nyugodtan telt, de én nem tudtam elaludni. Reggel korán keltem. Lezuhanyoztam. Felvettem egy simulós térd nadrágot és egy fekete felsőt. Amikor Logan megjött....
-Szia kislány. Tudom, hogy egyedül vagy.-szólt a hang.
-Ki maga és mit akar tőlem?- kérdeztem.
-Mindent a maga idejében. Egyenlőre csak játszunk.
-Hagyjon békén!- mondtam, majd lecsaptam a telefont.
-Hiba volt.- hallottam egy hangot. Mozdulni se tudtam a félelemtől.
-Nem kell félned.- mondta. Miért van az, ha ezt mondják jobban retteg az ember? Csak feküdtem az ágyamban. Öt percig nem hallottam semmit. Nyomasztó csend honolt a házon. Majd megint hallottam egy hangot:
-Nem árt bezárni az ajtót.- ezt már közelebbről hallottam.
-Ki maga?- kérdeztem még mindig félve.
-Mindent a maga idejében.- válaszolta ismét. Végre meghallottam Kendall autójának a hangját. A zaklatóm rögtön eltűnt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem most látom utoljára.
Rohantam le Kendallhez. Nagyon megleptem, mert ilyenkor már aludni szoktam és alapból se üdvözöltem még így. Nagyon aggódott, mivel remegtem. Elmeséltem neki az egész napom és az éjszaka eddigi részét. A történtek miatt holnap nem kell suliba mennem, de Kendall nem tud itthon maradni velem ezért átjön Logan. Az éjszaka többi része nyugodtan telt, de én nem tudtam elaludni. Reggel korán keltem. Lezuhanyoztam. Felvettem egy simulós térd nadrágot és egy fekete felsőt. Amikor Logan megjött....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése