13. rész

*Melodi szemszöge:*

Csak fekszem az ágyon és sírok. A telefonom csörgése zavart meg. Anyu keresett:
-Szia Melodi. Hogy vagy?- kérdezte vidáman.
-Szia. Köszi, jól. Te?- próbáltam vidám hangon mondani.
-Remekül. John megkérte a kezem.- újságolta.
-Ez remek.- mondtam mű vidámsággal. Sose bírtam Johnt. Még szerencse, hogy évente egyszer karácsonykor kell csak elviselnem.- Megyek mosogatni.- hazudtam, mert semmi kedvem nem volt hallgatni ahogy anyu a leánykérésről álmodozik.- Szia.
-Szia. Vigyáz magad.....- az utolsó szótagot nem hallottam, mert lecsaptam. Lementem Kendallhez.
-Mi a baj?- kérdezte amikor megpillantott.
-Anya.- válaszoltam.
-Valami baja esett?- Letette a kést és leült.
-Nem, dehogy, csak Johnal eljegyezték egymást.- követtem a példáját.
-De hát ez remek.
Megint meg csörrent a telóm. "James" villogott a kijelzőn. Felvettem.
-Halló.- szóltam bele mélyebb hangon, hogy átverjem.
-Kivel beszélek?- tette fel a leglényegesebb kérdést.
-Velem.- alig tudtam visszafolytani a nevetést.
-Egy nevet kérek!- kezdett ideges lenni.
-Rex.
-Ez egy állat név!!- ordított magából kikelve.- Maga elmebeteg!! Hol van Melodi?!
-Kösz.- erőltettem magamra szomorúságot. pedig viccesnek tartottam a történteket.
-Te voltál az?- döbbent le.- Csak bocsánatot szerettem volna kérni. Bunkó voltam. Mint most. Sajnálom mind kettőt.
-Felejtsük el!- mondtam vidáman.
-Benne vagyok.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd 9-kor mentünk aludni. Korán lesz az a négy óra.Reggel pontban négykor megcsörrent a telefonom. Álmosan másztam ki az ágyból és csoszogtam be a fürdőbe ahol egy üzenet várt: 

" Jó reggelt kis lány! Remélem nem felejtettél el. Még a hosszú utazásoddal sem menekülsz meg előlem."

Nagyon megijedtem. MI van ha most is figyel? Nem. Nem szabad ilyenekre gondolnod Melodi!- figyelmeztettem magam. Lezuhanyoztam, megmostam, megszárítottam a hajam és felvettem a melegre való tekintettel egy fekete rövid nadrágot és egy polot, a fejemre tettem a napszemüvegem és már indultam is le a konyhába valami harapni való után nézni. Lent finom meleg gofri várt amit jóízűen el is fogyasztottam. Kis idő múlva megjöttek a fiúk és Bell is. Logan segített lecipelni a bőröndjeimet a szobámból és már útnak is indultunk a turné busszal. Mindenki elfoglalt egy ágyat. Kimentünk a közös részre és leültünk a kanapéra. Mivel nagyon fáradtak voltunk (a korai kelés miatt) mindenkinek sikerült elaludnia.

 Amikor felébredtem James vállának dőlve feküdtem. Csak ő volt ébren. Ahogy végignéztem a többieken beugrott egy ötlet amiben James készségesen segített. Kiosontunk a konyha részre és összeszedtünk mindenféle cuccot pl tejszín habot, mézet és még hasonló ragacsos dolgokat. Visszamentünk a nappaliba és nekiálltunk tervünk megvalósításának. Első körben Carlost bezártuk egy szekrénybe ahol kényelmesen elfért. A többieket (Bell kivételével) kidekoráltuk. Logan sminket kapott, Kendall pedig mézes tejszín habos maszkot. Így annyira aranyosak voltak. Mindent elpakoltunk majd James elkiáltotta magát:

-Ebéd!

Ekkor mindenki felébredt és rögtön rohantak le a buszról (ami időközben megállt egy tömött parkolóban. Los kiabált a szekrényből a fiúk meg égtek kint mi meg Bellel jót röhögtünk rajtuk. Amikor rájöttek, hogy rajtuk nevet mindenki visszamásztak a buszba és kérdőre vontak minket, persze mi egyetlen egy értelmes mondatot nem bírtunk kinyögni a nevetéstől. 

-Nem mi voltunk.- mondtam már kicsit megnyugodva. 

-Mi ez a hang?- kérdezett rá Loggie.

-Los a szekrényből.- válaszolta James majd kiengedte onnan. 

-Ez nem volt vicces mondák mind hárman egyszerre.

-Valljátok be, hogy az volt, csak az nem tetszik nektek, hogy veletek történt.- mondat Bell.

-Jó, lehet, hogy igazad van.- nevettek már ők is. Loggie és Kendall elment megmosakodni míg (én meg James) elmentünk kajáért. Egy közeli étteremből rendeltünk elvitelre. Gyorsan megkaptuk a kaját és már indultunk is vissza. Mindenki örömmel fogott neki a pizzájának. Nem koszítottunk tányérokat, sem evőeszközöket. A nap további része utazással telt.

Este már volt fellépésük a srácoknak ezért arra készülődtünk. Bell egy zöld felsőt és egy szürke nadrágot vett fel, míg én egy fekete nadrágot egy fekete mintás felsővel. Indulás előtt még belenéztem a táskámba amiben egy cetli hevert. "Figyellek"- volt a papírra írva. Megpróbáltam nem foglalkozni vele. Magamra erőltettem egy mosolyt és már indultunk is.

A koncert szuper volt. Nagyon jól énekelnek a srácok. Minden jelen lévő velük énekelt. Remek volt a hangulat. A közönség kétszer tapsolta vissza őket. Amint végeztek mi is hátra mentünk az öltözőjükbe, vagyis én csak akartam, mert valaki berántott egy sötét szobába. 

-Szia kislány! Hiányoztam?- kérdezte undorító hangon.

-Annyira mint egy torok gyulladás.- válaszoltam neki, de ekkor megszorította a csuklóm. A félelem szétáradt a testemben. Nem tudtam mihez kezdjek, csak a remény élt bennem, hogy valaki megtalál minket és végre örökre elűzi ezt az idiótát. 

-Ajjaj. Nem szabad ilyeneket mondanod, mert még a végén változtatok a terveimen veled kapcsolatban.- szagolt a hajamba.

-Ki vagy és miért csinálod ezt?- hangom halkan csengett, annyira, hogy féltem meg se hallja.

-Csak egy régi ismerősöd aki beváltja az ígéretét.- minden lepörgött a szemem előtt a nap amikor az a bizonyos eset történt. Amikor még jóban voltunk, amikor már kezdtek elfajulni a dolgok, az igére, egyszóval minden.

-Matt.- csúszott ki a számon a régen oly kedvelt személy neve.

-Pontosan.- nevetett fel.- Emlékszel mit ígértem cica?

-Sajnos igen.- próbáltam kiszabadulni a szorításából, de ez lehetetlennek bizonyult.

-Ne próbálkozz szívem. Nem fog sikerülni. Nem lesz olyan szerencséd mint akkor.- csókolt a nyakamba.

-Undorodom tőled fogd már fel!- kiáltottam rá, de ez cseppet sem zavarta.

-Itt aztán kiabálhatsz. Hang szigetelt a szoba kicsim.- mondta ki a régen annyira szeretett becenevem.

-Hagyj békén! Azt az időszakot már lezártam.- próbáltam továbbra is menekülni.

-Ugyan már kicsim. Még mindig szeretsz. Te magad mondtad még nem is olyan régen.

-Az két éve volt Matt. Már nem érzek semmit. Engedj el!- próbáltam kedvesebben kérni hátha úgy elenged.

-A szemed nem ezt mondja.- fordult velem szembe.

-Engedj el Matt.- már zokogva kértem.

-Sírj csak attól még izgalmasabb.- kacsintott.

-Kérlek!- halt el a hangom és minden elsötétült......