2.rész

Amikor felértem nem csuktam be teljesen az ajtót. Hallottam ahogy Kendall ordított:

-Legközelebb csak akkor gyere ha hívlak! Ne merd bárhogy is keresni a húgom! Ne szólj a többieknek erről!

-Azt nem ígérem, hogy elfelejtem Melodit, de nem szólok a többieknek.- mondta James.

-Most menj el!- parancsolta Kendall.

-Rendben. Üdvözlöm Melodit.- indult el.

-Nem adom át. szia.- bunkózott be.

-Szia.

James elment. Lementem inni egy kakaót.

-Szia király lány.- köszönt Kendall.

-Ne hívj így! Melodi vagyok. Amúgy is haragszom rád.- feleltem a béna becenevem hallatán. Utálom ha így hív.

-Mit tettem?- lepődött meg.

-Minden fiút elhajtasz.- ültem le a bögrémmel a kezemben.

-Mert féltelek.- próbált átölelni, de nem engedtem neki.

-Nem kell. Már nagy vagyok. Jamesszel miért nem találkozhatok?- tértem a lényegre.

-Azért, mert egy nőcsábász és nem akarom, hogy összetörje a szíved.- próbált a lelkemre beszélni.

-Csak had beszélgessek vele.- alkudoztam.

-Nem.- vágta rá rögtön.

-Léci csak a haverjaiddal had találkozzak.- próbáltam olyan srácokat találni akiket ismer ő is, hátha akkor enged.

-Nem.- tartott ki az "elvei" mellet.

-Kérlek.- kérleltem könnybe lábadt szemmel.

-Nem és téma lezárva.- jelentette ki ellent nem tűrő hangon.

-Ez minden álmom.- mondtam már sírva.
-A könnyeid nem hatnak meg.- játszotta a sziklát és neki állt lemosni utánam a pultot.

-Akkor felkeresem az 1d tagokat.- fenyegettem meg.

-Meg ne próbáld!- kiáltott rám.

-Vagy ők, vagy a haverjaid.- kényszerítettem választásra.

-Egyik se. Add a telód!- tartotta elém a kezét.

-Nem.- vágtam rá.

-Örülj, hogy Belltől nem tiltalak el.

-Nesze.- nyomtam a kezébe és elindultam az ajtó felé.

-Hova mész?- érdeklődött rekedt hangon.

Erre nem válaszoltam, csak elrohantam. Ahogy szaladtam felborítottam Jamest, mert nem láttam a könnyeimtől. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.

-Jól vagy?- kérdezte amikor felsegített.

-Nem, nagyon fáj a csuklóm.- pont a járda szélébe ütöttem be.

-Gyere! Elviszlek egy orvoshoz.- mondta lágy hangon.

-Köszi.- hálálkodtam.

-Nincs mit.

-Bocs, hogy felborítottalak.- kértem elnézést a járdát figyelve.

-Semmi. Miért rohantál?- érdeklődött most ő.

-Mert Kendall kiakasztott.- feleltem rá pillantva.

-Megint mit csinált?- forgatta meg a szemeit.

-Nem engedi, hogy veled, vagy Logannal, vagy Carlosszal beszéljek.- csuklott el a hangom.

-De szemét.

-Még a telómat is elvette.- panaszkodtam.

-Hogy lehet ilyen?- tette fel a költői kérdését.

-Azt mondta azért nem beszélhetek veled, mert szerinte nőcsábász vagy.

-Volt pár barátnőm, de az összes kidobott.- mondta szomorkásan.

-Engem nem érdekel. Nem karok járni veled, csak haverkodni.- jelentettem ki.

-Akkor mi van ha én többet szeretnék a barátságnál?- kérdezte szemöldök húzogatva.

-Semmi. Most beszélek fiúval másodszor Kendall nélkül.

-Megjöttünk. Gyere!- terelt be a kórházba.

-Rendben.

Bementünk a dokihoz, aki megállapította, hogy kificamodott a csuklóm, amit bekötött. Amikor kiértünk James szólalt meg:

-Bocs, hogy útban voltam.- kért elnézést velem szembe állva.

-Nem a te hibád.- feleltem neki mosolyogva.

-Meghívhatlak fagyizni?

-Persze.

-Akkor gyere!

-Oké.- indultunk el.