Amikor felértem Kendallt pillantottam meg.
-Szia.-köszönt kedvetlenül.
-Szia. Mit szeretnél?- kérdeztem meg lepetten és leültem mellé az ágyamra.
-Bocsánatot kérni.- sütötte le a szemét.
-Hallgatlak.
-Sajnálom, hogy ennyire óvtalak. Nem hagytalak élni. A haverjaimmal írogathatsz facebookon és beszélgethetsz velük telefonon, sőt még találkozhatsz is velük, ha ott vagyok.- hadarta el egy szuszra.
-Tényleg?- annyira meglepődtem, hogy leestem az ágyról.
-Jól vagy?- kérdezte és segített felkelni, majd amikor látta, hogy jól vagyok folytatta.-Igen. Ja, és még valami.- csapott a homlokára.
-Mond!
-Átjönnek ma vacsorára. Már csak Jamest kell meghívni. Vállalod?- kérdezte somolyogva.
-Persze.- öleltem át.
-Főznöd is kéne.
-Ez természetes. Hívhatom James?
-Persze. Itt a telód.- adta oda.- Benne van a srácok száma.
-Köszi.- ugrottam a nyakába.
-Felborítasz. Megyek is had beszélj vele.
-Köszönöm.- elment a saját szobájába. Én pedig hívtam Jamest.
*Beszélgetés:*
-Halló.
-Szia. Melodi vagyok.
-Szia. Már is hiányzom?- nevetett.
-Most nem ezért kereslek.
-Hanem?
-Gyere át vacsorára!- tekertem egy haj tincset az ujjam köré.
-Kendall otthon lesz?- érdeklődött a hangjából ítélve félve.
-Igen, és ez az ő ötlete volt.- újságoltam.
-Ez komoly?- lepődött meg.
-Igen.Itt leszel?
-Persze.- felelte vidáman.
-Oké. Szia.- köszöntem el.
-Szia.
*Beszélgetés vége*
Azon gondolkoztam, hogy Kendall miért lett hirtelen ilyen engedékeny? Megálltam a szobája előtt, mert hangokat hallottam:
-Szerinted ez jó ötlet volt?- kérdezte Kendall.
-Persze.- válaszolta az illető. A neve:...........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése